Empata sztorik

A szeretet ereje Egy barátnőm megkérdezte tőlem milyen volt a Bihari Viktória – féle íráskurzuson. Eltöprengtem mégis hogyan tudnám a legrövidebben és legpontosabban leírni. Végül azt feleltem: Emlékszel, mikor úgy öleltél meg, hogy kértem, most ne tedd? Remegtem, mint a nyárfalevél és majdnem pánikrohamot kaptam, ahogy közeledtél. Aztán az ölelésed nyugtatott meg. Mert igazi volt,… Tovább »

Itt vagy nekemFejed még rajtam vanMellemen pihen tovább csakAz ujjaimHajadba kalandozhatnakSzívemben robban ésMinden e pillanat Hallom nevetésed, émelyítIllatod párnám őrzi, míg…És én azt kívánomBár itt lennél velemÉs én szorosan öledben. Ó, az álmaimbanMagadhoz húztál, nem haboztálFülembe súgtál, olvasztottálÉn megadtam csak magamElvesztem pillanatod varázsában. Mögém léptélHalkan, csendben jöttélÁtöleltél és nem volt választásomNem is kellett már akkorTudtam… Tovább »

Pihe-puha, de jó melegminden este megkívánlak téged.Mikor este haza esem,csak rád vágyomTe vagy az, kiért testem lángol.De zuhany vár előtted,várnod kell míg tiéd lehetek.Utána vár a vacsora,ekkor már alig bírok magammal.Szemeim vérben úsznak,szívem gyorsul, lábam duzzadVárom a percet, hogy beléd bújjak,s e gondolattól tudod,még jobban megkívánlak.Betérek szobámba,reád tekintek.Valami vonz, valami hozzád bilincsel.Elnézést kérek, hogy reggel… Tovább »

Tábortűz égs szól már a dalGyuri bá a citerát pengeti, hajj.Szól a zene,fogy a bora napnyugta is megnyugvást szór.Lágy szellő simogatja a piros pofikat,fiúk a hajukba csinálnak gúny cofikat. Új dal szól a hangszerenés az ének is elhalkulGyuri bá a magyarokróllitániát fúj.Barátok vagy ismeretlen arcoka házigazda egy helyre ültet minden hangot.Szól a muzsikaviszi a szél,tán… Tovább »

Szeretem látni a reakciókat az emberek arcán, amiket én váltok ki az írásaimmal. Szeretem látni miként, pirulnak el, hatódnak meg, vagy háborodnak fel valamitől, amihez semmi közük fizikailag, mert nem voltak ott, nem látták, vagy érzelmileg, mert sosem történt velük olyan, vagy hasonló. Vagy egyszerűen egy jól megírt fikció is mennyi érzelmet válthat ki az… Tovább »

Azon tűnődtem tegnap este, mivel is kéne megkoronáznom a mai napot. Mert hát szabit vettem ki, hogy ma bizony én vagyok a középpontban és nem a munka (azé se!), és akkor már fejedelminek kell lennie, ha szabit is áldozok rá! Azt gondoltam, kimegyek oda a partra, ahová pár hete kivittek, és ahol egy apró csodát… Tovább »

Idősgondozói munkásságom folyamán gyakran találkozom szomorú sorsokkal, rizikós helyzetekkel, haldoklással, halállal. Sajnos mindent meg kell tanulni a lehető legjobban kezelni. Ha felmegy bennem a pumpa, tudnom kell finomnak lenni, ha valaki megsérül amellett, hogy ellátom, nyugtatni próbálom, bármilyen súlyos is legyen, bármennyire is be legyek én is parázva. Talán ez a legnehezebb. Akármennyire is aggódom,… Tovább »

Szerelem. Nem, most nem vízcsapot, a bojlert, vagy a kazánt. Most az érzelemről lenne szó, amit mindenki lát rajtunk, de csak mi érezzük, belül, mélyen, és amit aztán rózsaszín nyállal rázúdítunk a világra. Nyílnak a madarak, dalolnak a virágok, süt a nap és minden új életre kél. A szerelem újabb erőre kap, kilépünk a hosszas,… Tovább »

Haragszom rád!   Iszonyatosan és elmondhatatlanul dühös vagyok.   Rávettél arra, hogy káromkodjak, ráadásul mindenki előtt. Hogy tiszteletlen legyek veled, és hogy megbántsalak. Kihoztál a sodrómból, felhúztál teljesen. Mért tetted ezt velem? Nagyon rossz érzés volt! Gyűlölöm magam érte! És haragszom rád miatta. Mért hozol ki belőlem olyat, ami nem én vagyok, akivé gyűlölöm, ha… Tovább »

Mért nem tudtunk találkozni máshol? Másik időben? Egy másik életben? Talán akkor segíthetnék rajtad. Talán akkor megbíznál bennem. Talán elmondanád, mi fáj, és én vigasztalhatnálak. Nem halnék bele a kétségbeesésbe, a fájdalomba, a dühbe, hogy itt vagy, egy karnyújtásnyira, és mégsem lehetek melletted. Mégsem foghatom a kezed, mégsem ölelhetlek át. Nem nyomhatok homlokodra csókot, miközben… Tovább »