Empata sztorik

                     Néha rád gondolok. Néha gyakran. Néha szüntelen. Néha minden mesém véget ér, és mind újrakezdődik, és néha mindegyik fényében ott tündökölsz. Elveszek és felemelkedek. Te vagy a Napom, mely új sugarat küld értem minden reggel, és néha minden reggel elhiszem, hogy fel kell kelnem. Miattad. Mert nem léphetek le. Még nem…           … Tovább »

Szeretnék eső lenniLágyan, cseppenként aláhullni.Végigfolyni lassan az arcodonLemosni a könnycseppet mind, csak így tudom. Szeretnék szellő lenniNyáron meleg ujjaimmal a hajadba túrni.Szeretnélek megsimítaniÉs így talán meg tudom tenni. Szeretnék hatalmas fűzfa lenniEzer karommal ezerszer hozzád érni.Árnyékos, hűs fekhely lennék,Nyáron otthont, télen tüzet adnék. Szeretnék én lenni a magasan tündöklő NapFénnyel borítanám az életed nap, mint… Tovább »

Ismerek valakit, aki a puszta nézésével szavakat csal ki belőlem.Akinek a hangja önsajnálatra késztet.Valaki, akinek az érintése éget, de az ölelése nyugtat.Aki füle többet hall, mint ami elhangzik.Aki fel akar emelni, miközben a földbe döngöl.Aki csak hallgat, és aki mindig többet mond.Aki simogat, miközben üt.Aki jobbnak hisz, mint amilyen vagyok, és nem hiszi milyen mélyre… Tovább »

Kínrímek csengenek fülemben lágyanCsak fekszem az ágyamban, párnák közé zárva.Pelyhek között testem láncra verve sínylődik,S ihletre vágyó lelkem, halkan feléd ordít.Suttogva kiabálok: Gyere már!De hiába, szavam süket fülekre talál.Szívemben folyton elviselhetetlen tűz égBár szemem mégis olyan, mint a kék ég.S egyre csak küzdelmek köröttem,küzdelmek bennemLelkem állandó békét rendel,De a szállító nem jön, tán nem is… Tovább »

Itt vagyok. Újra. Hónapok óta újra itthon vagyok.   Mikor meghallom a vonaton, a város nevét, máris melegség önti el lelkem, szívem kihagy egy dobbanást, és mosolyra húzódik a szám. Otthon, édes otthon. Átsétálok a városon. Ismerős helyek, ismerős arcok, simogat az érzés, ami eltölt. Hazaérek felmálházva, piszkosan, izzadtan, de mit sem számít az egész,… Tovább »