Empata sztorik

El akarlak felejteni!   El akarom felejteni, milyen érzéseket keltesz bennem. Hogy miként ég a bőröm, az érintésed nyomán. Hogy milyen mámorító az illatod. Hogy milyen finom az ízed. Hogy miként csillog rám a szemed. El akarom felejteni hevesen dobogó szívem ritmusát, mikor megtudom, hogy látni foglak. El akarom felejteni, miként hagy ki egy ritmust… Tovább »

  Számomra az igazi szerelem, mikor csak van, elönt és élvezem. Nem kell világgá kürtölnöm, csendben benne élhetek, élek.  Persze, nem azt mondom, én is szívesen áradozom szívem hercegéről. A férfiról, aki magáénak tudhatja testem, lelkem, mindenem. Aki az enyém, akivel közös jövőt tervezhetek, akivel a napjaimat töltöm, és akinek már a gondolata is felvillanyoz…. Tovább »

Nem jön az ihlet,s nincs több rímképlet.A halál is izgibblegyen egy túlvilági partink! Jöjjön a buli,legyen sok muriőrület és piaparti kép és buli képpörgessük fel mind ki ép! Jöjjön durva rock zene,legyen játék s csókhegyek,gyere kaszás, pörögj hát!Itt az üveg, jön a tánc! Ropjuk együtt, mit számít,Hadd nézzen, ki áll csak itt.Csodálkozik mind ki éls… Tovább »

  Honnan tudod, hogy már nem szereted?   “Ez hülyeség!” – elhessegeted. Hiszen még mindig szereted! Egyszerűen csak már meg tanultad kezelni az érzéseid. Na jó, nem mindig sikerül, de igyekszel! Már nem írsz neki egy nap 20 üzenetet, már nem éhezel a társaságára annyira, mint azelőtt, már nem hoz lázba az illata úgy, már… Tovább »

Gondolatok, tervek… töprengek,hogy papírra mit vessek.Álmok, vágyak, mik mind elrepülnek,fejemben most ezek, összeütköznek. Rohan az idő, s itt hagy.Az emlékek pedig túl gyorsan kopnak.Kavargó érzések, rímek,mik sorra várnak,S feltűnik, hogy az évekrohamosan szállnak. Tiltott mi édes – mondá a bölcs,Két fiatalt a hajnal talál fönt.S már nem tehet semmit a nép,Hisz, mit Isten összeköt,azt ő… Tovább »

  Keresem a témát, hogy miről is írnék most szívesen, mit akarok kiadni magamból, mihez tudok hozzászólni. Valami vicceset kéne. Van pár vicces sztorim. Azt szeretik. Én is szeretem őket. Ülök a gép előtt és elkezdenék már írni, mikor is megszólal a rádióban Cserháti Egy elfelejtett dala – és ujjaim a billentyűzet fölé fagynak. Csendben… Tovább »

Haragos szemem, rád tündökölve nézMegnyugszik lelkem, ha a közelembe lépsz.A szívem hol kalimpál, hol leállKihagy egy ritmust, mikor szemed rám talál. És a kezed, a szádMiket jól ismerek már.Hozzám simuló testedMi kegyelemre vár. És szád a számra zárMérges pofon mi orcádra száll.Meglepett tekintet, hisz többre nem telikElviharzott lépés, mi utánam visszhangzik. De újra itt vagy,… Tovább »

  Azt mondják, a világ egyik legjobb öngyógyító terápiája az írás. Ha kiírjuk magunkból a fájdalmunkat, a sérelmeinket. Ha az ezer sebből vérző szívünket kicsapjuk az asztalra, és az agyalós boncolgatás helyett, egyszerűen leírjuk, miért vérzik. Megkönnyebbülünk tőle. Sokáig nem hallottam erről az írj magadért módszerről. Egyszerűen belefulladtam a fájdalmamba. Hagytam, hogy lassan felemésszen, hogy… Tovább »

  Múlthéten elmentünk a párommal a templomba a pap bácsihoz. Ilyen megbeszélés szerűre, hogyha egy nap a távoli jövőben erősíteni kívánnánk a házasságnak nevezett szekta népes táborát, akkor mégis mit érdemes tudnunk. Na, már most… Mint kiderült, a pap bácsinál eredendő bűnnek számít elmondani a házasságról alkotott véleményünket, amennyiben az úgy hangzik, hogy: csak egy… Tovább »

Már megint itt vagyunk a nyuggerotthonban – oh már megint hol másutt, mikor itt élem a fél életem – szóval itt vagyunk este 7, osztályátadás, és nincs áram. De úgy központilag, az egész városban. Az első gondolatom az volt, hogy elfog fogyni a melegvíz és nem tudok mindenkit megfürdetni, illetve itt a sötétben este olyan… Tovább »