A jó rabszolga
Sziasztok! Igen régen írtam már bármit is, de most kellett az idő a regenerálódásra. Elfáradt a lelkem. Ennyire egyszerű, nem érdemes szépítenem. Nem akartam, nem volt erőm írni, és bevallom most sem az igazi a helyzet, de amikor éjszakákat nem alszom át, mert pörög az agyam és érzem, hogy bizonyos témákat ki kell írnom magamból,… Tovább »
Már két hete járkálsz a fejemben
Már két hete járkálsz a fejemben… December 24-én Tökölre készülődtem karácsonyozni, a családomhoz. Ez az egész úgy néz ki, hogy van az anyai része és az apai része a családnak. Mindig is az anyai résznél töltöttük a szentestét, és ez most sem volt másképp. Mindössze elmentem a másik felemhez is, mielőtt belevágok az estébe. Akkor… Tovább »
Már megint nem hallgattam a lelkemre
Már megint nem hallgattam a lelkemre. Nem hallgattam a hónapok óta fennálló, folytonos, ismétlődő, szörnyű jelekre. Nem hallgattam a belső magamra. Nem foglalkoztam magammal. Hagytam, hogy a lánynak, aki mindig tud mosolyogni, letörjék a mosolyát. Hagytam, hogy szabályosan a lelkemből indulva, gyökeret verhessen egy szörnyű betegség. Tudtam, hogy rossz mindaz, ami történik és hogy csak… Tovább »
Gyerek, nem gyerek?
Mindig is úgy éreztem, hogy én anya akarok lenni. Nem, ezt pontosítsuk, egy darabig nem konkrétan ezt éreztem. Azt éreztem, hogy én gyereket akarok. Mindennél jobban. Mindig is tudtam, hogy én ezt akarom, hogy a jövőmben legyen családom. Nem hittem, hogy ez valaha változni fog. Előfordul, bár nem sűrűn, hogy elmerengek az igazi jövőn,… Tovább »
A másik cipője
Anita tavaly nyáron sikeresen lediplomázott. Kemény volt az egyetem, de tessék, sikerült. A diploma után a párjával, akivel már évek óta együtt vannak, egy kisvárosi házba költöztek, ahol elkezdhetik közös életüket. Ahogy az lenni szokott. A lány talált a közelben munkát, egy jó munkát, a fiú sem dolgozik messze, és hétvégente a szülőket is meg… Tovább »
A változás oltárán
Valamit mindig elvesztünk, mielőtt rátalálnánk valami újra, valami jobbra, valami szebbre. A változás nem mindig szép, mindig jó, olykor fel kell “áldoznunk” valamit, hogy a változás végbe mehessen. Én az utóbbi időben rengeteg mindent kaptam, rengeteg mindennel gazdagodtam, fejlődtem, tanultam és tapasztaltam. Szörnyen hangzik, de igen, ideje volt valamit elvesztenem. Tudom, hogy kevesebb lettem,… Tovább »
Egerszalók – Csaj buli – Ismét tép a banda
Ha nyár, akkor elmaradhatatlan a szokásos, pár napos, pihenős csaj buli az életünkből. (A posztban található képek mind saját fotók! Felhasználásuk nem engedélyezett!) Két középiskolai barátnőmmel elhatároztuk, hogy minden évben elmegyünk valahová hárman nyaralni, hiszen az év többi részében csekély esélyünk van pusztán a találkozásra. És mint tudjuk a messenger nem ugyan az! Úgyhogy minden… Tovább »
Petúnia, avagy az átkozott ócskavas meséje – 2. rész
( Ez nem Petúnia, de illusztráció képen egy ilyen típusú, színű autóról beszélünk.) A bejegyzésben néhol trágár megnyilvánulás szerepel! Szóval ott tartottunk legutóbb, hogy itt van nekem Petúnia, a 27 éves kis Fiat Uno autóm, amit kaptam/vettem, és bizony mikor végre itt maradhatott volna már nálam, akkor bemondta az unalmast! Utólag is belegondolva azt mondom,… Tovább »
Egy nap összeomlanak majd
Hihetetlen, de már fél éve, hogy egy óvodában dolgozom. Az új munkakörrel új kollegákat is kaptam, rengeteg lehetőséget, kihívást, és kötelességet. Sok akadály áll előttem, és ezen akadályok teremtője nem más, mint Én magam. Az új kollegáim nagyon sokrétűek, érdekesek, de mindent összevetve is látom, hogy jó emberek! Amikor dühös vagyok, reményvesztett, összezuhant, hitetlen, akkor… Tovább »
