1.0Empata sztorikhttps://empatasztorik.cafeblog.huMercédeszhttps://empatasztorik.cafeblog.hu/author/dy/<p><a href="https://empatasztorik.cafeblog.hu/2020/06/09/tik-tak/hourglass-1875812_960_720/" rel="attachment wp-att-1195"><img class="aligncenter size-medium wp-image-1195" src="https://empatasztorik.cafeblog.hu/files/2020/08/hourglass-1875812_960_720-300x226.jpg" alt="" width="300" height="226" /></a></p> <p> </p> <p>Tik-tak, tik-tak..</p> <div dir="auto">Várom az éjfélt. <div dir="auto">Nem mintha a holnapi nap bármi más lenne, bármi különleges lenne, bármit is várhatnék.. egyszerűen picit az én napom is, akárhogy is.</div> <div dir="auto">Én nem ünneplek. Bonyolult érzés ez, és nem is szeretném most ezt kifejteni. De ahogy fekszem álmatlan, és bámulom a sólámpa fényétől épphogy megmutatkozó plafont, az jutott eszembe, hogy hiányzik a harangszó. </div> <div dir="auto">A ház, amiben felnőttem nagyon közel volt a templomhoz, és bár nem vagyok vallásos, a harangszót nagyon megszoktam. Egy kedves gyerekkori emlék marad. </div> <div dir="auto">Aztán eszembe jut, hogy gyerekkoromban, amikor a jelenlegi lakhelyemen nyaraltam, mindig lehetett hallani még éjszaka is a zakatoló vonatokat.</div> <div dir="auto">Ma már nem hallani őket itt.</div> <div dir="auto">Egyrészt ez annak a szomorú és bár kellemes ténynek is betudható, hogy ma már igen kevés a zakatolós vonat. Nem mellesleg felhúztak egy falat is a sínek köré, ezzel kb. minden hangot berekesztve. Szomorú, abban a tekintetben, hogy még egy éjszakai hang, mint gyerekkori emlék: eltűnt.</div> <div dir="auto">Keserédes gondolatok ezek, mégsem vagyok elégedetlen. Most nem. Mert már csak fél óra. Fél óra és egy napig bármit megtehetek, bárki lehetek. Mert ezen az egy napon, nem hagyok lehetőséget ebbe beleszólni senkinek.</div> <div dir="auto" style="text-align: justify">Tik-tak, tik-tak..</div> </div>richhttps://empatasztorik.cafeblog.hu/files/2020/08/birthday-2611564_960_720-150x150.jpg150150