1.0Empata sztorikhttps://empatasztorik.cafeblog.huMercédeszhttps://empatasztorik.cafeblog.hu/author/dy/<p><a href="https://empatasztorik.cafeblog.hu/2018/09/30/az-iroda-rejteke/belts-1886069_960_720/" rel="attachment wp-att-512"><img class="aligncenter size-medium wp-image-512" src="https://empatasztorik.cafeblog.hu/files/2018/09/belts-1886069_960_720-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p>Elfeküdtem a nyakam. Borzasztó, amikor nem tudod rendesen forgatni, mert amint megmozdított belenyílal a szúró fájdalom. Hát így indultam el egyik reggel a gyakorlatomra. Akkor még nem is sejtettem, hogy mi mindent tervez számomra a mai nap.</p> <p>Miután Piroska megtudta, hogy nyaki tájékon komoly beállások akadtak, azonnal a segítségemre sietett. Azért rendes gyerek, valljuk be. Bár még rendesebb lenne hátsó szándékok nélkül..</p> <p>Az irodája közepén leültetett egy székre, hogy nyugi, lazítsak, majd ő megoldja a helyzetet, ő lesz a nap hőse kérem! Háát... legyen, lássuk! Erre tíz ujjal a nyakamba mart, amit én rendkívül nőiesen le is reagáltam: sikítottam egy akkorát, hogy még két szinttel feljebb is hallhatták!</p> <p>Miután a kezdeti pánik megszűnt, és egyre csak lazult a befeszült nyakacskám, elkezdte ez a kis tarackvirág szívni a vérem. Cukkolt, piszkált, be nem állt az a nagy szája. Pontosan addig tartott a rizsázás, míg hátra nem nyúltam és megérintettem combja belső felét. Ott valahogy benne maradt a szusz!</p> <p>Ez kérem kisebb szünetekkel így folytatódott. Valamiképp mindketten találtunk élvezetet a szituban. Nekem lazult a nyakam, neki beállt a farka. Megvolt az összhang.</p> <p>Egyszer csak, nagy sóhajtozásaim közepette - merthogy elégedett hangok hagyták el a torkom, egyre javuló fejforgató izmaim végett - azt érzem, hogy megáll, cipzár, nyögés, és valami kemény a hátamhoz ér. Igen!</p> <p>Mintha mi sem történt volna, folytatta a masszázst, és csak duruzsolt. (Még hogy a csajok nem képesek befogni..)<br />Nem bír a vérével, érzem, hallom, és tudom, most rajtam a sor, valahogy meg kell ugranom ezt a lécet.</p> <p>Óvatosan hátra nyúlok hát, és gyengéden marokra fogom, már amennyire ez kicsavart kézzel lehetséges. Hirtelen megállnak kezei, élesen beszívja a levegőt és nyög. Úgy nyög, hogy libabőrös lesz a hátam. Oh, igen. Ha ez kell, hát tessék!</p> <p>Kipp-kopp valaki bekopog!</p> <p>Öltözni nincs idő, és szerencsére az ajtóval szemben ülök, így ő bátran a hátamhoz préseli magát, majd ismét masszírozni kezdi a nyakam.</p> <p>"Tessék!"</p> <p>Újabb pár karton papírmunka érkezett, amit szó nélkül beraktak nekünk a mellettünk álló íróasztalra. Miután a hívatlan látogató távozott, és Piroskám is egyre csak felhevült, úgy döntöttem, ennyi volt, ismét magára hagyom tomboló hormonjaival. A "nem kellesz" egy elég határozott visszautasítás, nem?</p> <p>Felálltam, "na, ennyi volt" címszó alatt, és indultam is volna kifelé. Ám nem jutottam messzire, megragadta karom és visszahúzott. "Most már nincs megállás" – suttogta, valami igazán édes, szokatlan hangon és tudtam én sem akarok megállni. Most vagy soha! Most összeomlasz előttem barátocskám!</p> <p>Megálltam előtte és újra megfogtam. Ezúttal keményen. Nem kellett sok, egyre sürgetőbben vette a levegőt, mígnem hallottam hangján, hogy már csak pillanatokra van a gyönyörtől. Utolsó, legédesebb nyögését elcsókoltam, miközben éreztem, ahogy beszökik tenyeremre, ujjaim közé, a körmöm alá... Az enyém vagy! Egyre lassabb lettem, hagytam megnyugodni. Szája alig résnyire nyílt, szeme még csukva volt, mélyen szívta be a levegőt, miközben alsó ajkába haraptam. "Az enyém vagy" - súgtam szájába. Nem futotta többre, csak egy fáradt mosolyra, ám én ennyivel is beértem most.. egyelőre!</p>richhttps://empatasztorik.cafeblog.hu/files/2018/09/belts-1886069_960_720-150x150.jpg150150