1.0Empata sztorikhttps://empatasztorik.cafeblog.huMercédeszhttps://empatasztorik.cafeblog.hu/author/dy/<p><img class="size-medium wp-image-532 aligncenter" src="https://empatasztorik.cafeblog.hu/files/2018/09/couple-1031639_960_720-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <p>A lakásomon vagyunk, és mire észbe kapok a kávézásból pusztán annyi marad, hogy Piros ölében ülök. Lazán elterül a fotelban és én ráülök. A szöveten át érzem izgalmát, hogy mennyire kíván.</p> <p>Ujjai lassan haladnak csípőmtől felfelé, oldalamon haladva, magukkal víve toppom széleit. A melltartómnál egy pillanatra megáll, és látom, a beleegyezésemre várakozik. Alig észrevehető mosolyra húzódik szám, és ő leveszi felsőm.</p> <p>Csak ülünk és duruzsol nekem. Túl sok a duma. Nyakába csókolok, finoman megharapom, nyomot égetve rá. Hirtelen feljebb ül alattam, közeledik, csókomra éhezik. Én is az övére. Kicsit. De nem eléggé. Oh, kedves Piros! Hiszen ez a játék lényege!</p> <p><img class="size-medium wp-image-533 aligncenter" src="https://empatasztorik.cafeblog.hu/files/2018/09/people-2589817_1280-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <p>Lassan végighúzóm ujjaim izzadt mellkasán, miközben arcát figyelem. Csukva a szeme. Mindig csukva van, kizárólag így bírja tartani magát. Kicsatolom övét, mire nagyot sóhajt. Itt nem állhatok meg! Jöhet a gomb, a cipzár, nincs tovább!</p> <p>Nadrágjába csúsztatom kezem, és ő helyeslőn tenyerembe nyomja magát.<br />Ám nem adom meg neki, nem teljesítem vágyát. Újra hoppon marad, tomboló hormonjaival karöltve. Lágyan beleharapok nyakába, majd fülébe súgok:</p> <p>"Csak óvatosan!" - figyelmeztettem. "Kár lenne ezért a farmerért." Csábos mosoly hagyja el a számat, és nem marad viszonzatlan. Érti a poént, ami kicsit sem poén! Búcsú-gondolatom viszont nem osztom meg vele, miszerint:</p> <p>"Oh, kisdrágám, egy nap még tönkreteszem a farmerod!"</p>richhttps://empatasztorik.cafeblog.hu/files/2018/09/couple-1031639_960_720-150x150.jpg150150