1.0Empata sztorikhttps://empatasztorik.cafeblog.huMercédeszhttps://empatasztorik.cafeblog.hu/author/dy/<p id="wnd_TextBlock_314354_inner_1">Boldogság.<br />Kinek mit nyújt,<br />s mi marad?<br />Vajon mi okozza,<br />s meddig tart?</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_2">Egyszerű kérdések<br />tekergős válaszok.<br />Gyermek elől e igazat<br />örökre elzárod.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_3">Sötét van, félelem uralkodik<br />Árnyalakok játszanak,<br />A szobámból kitekintve<br />Téged már nem látlak.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_4">Hiányzol. Szemed ragyogása,<br />mely kék fényt hordoz<br />most eltűnt.<br />Szürke lepel alá menekült.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_5">Elmentél. Itt hagytál.<br />Rám nem is gondoltál?<br />Tudtad mekkora vágyam,<br />hogy szívem dobbanása suttog<br />S mégis!<br />Meghaltál, hogy meghalhassak.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_6">Te szörnyeteg fentről az égből!<br />Látod, hogy szenvedek.<br />Élni nélküled<br />gyötrelem a szívemnek.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_7">Nem is tudom hogyan kell,<br />hisz mindig itt voltál.<br />Amint változott életem kereke,<br />te is belebújtál.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_8">Láttalak és féltem.<br />Féltem e percet, mert tudtam.<br />Fénylő kék szemedben<br />halálom láttam.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_9">Elmentél.<br />Távoztak a boldog percek.<br />A tükörben most csak<br />egy összetört özvegy.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_10">Várlak még. Este nyolc<br />és én várom, hogy bejöjj és lefeküdj mellém.<br />De vége, nem vagy már.<br />Ágyamba is csak a halál jár.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_11">Álmatlan fekszem a végtelen sötétségben.<br />Kereslek.<br />Szikraként még megtalállak, érzem.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_12">Forró a testem, takaróm éget,<br />Nélküle viszont<br />nem érezlek téged.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_13">Édes gyötrelem, mi<br />fejemben láz.<br />Átölelsz még érzem,<br />vigyázol reám.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_14">Reggel magányos szív<br />mi magához tér.<br />Felkelve várom, hogy<br />utánam kél.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_15">Nem jön senki,<br />egyedül vagyok.<br />Rádöbbenek én is,<br />e helyzet... ez való.</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_16">Kilépek az ajtón,<br />a világ előttem hever.<br />Rózsával a kezében<br />egy ifjú gyermek teker.<br />Kék pillantása<br />reménnyel csillan,<br />Apját látom benne.<br />Karom szorosan zárja,<br />védi, mint egykor<br />te engem.<br />Az égre pillantva nyomok<br />homlokcsókot gyermekünkre,<br />és ígérem, én mindig itt leszek vele!</p> <p id="wnd_TextBlock_314354_inner_18">2014.02.13.</p>rich