1.0Empata sztorikhttps://empatasztorik.cafeblog.huMercédeszhttps://empatasztorik.cafeblog.hu/author/dy/<p id="wnd_TextBlock_487575_inner_1"><span class="wsw-02">Kínrímek csengenek fülemben lágyan<br />Csak fekszem az ágyamban, párnák közé zárva.<br />Pelyhek között testem láncra verve sínylődik,<br />S ihletre vágyó lelkem, halkan feléd ordít.<br />Suttogva kiabálok: Gyere már!<br />De hiába, szavam süket fülekre talál.<br />Szívemben folyton elviselhetetlen tűz ég<br />Bár szemem mégis olyan, mint a kék ég.<br />S egyre csak küzdelmek köröttem,<br />küzdelmek bennem<br />Lelkem állandó békét rendel,<br />De a szállító nem jön, tán nem is létezik<br />És rájövök, egy szunnyadó énem ébredezik.<br />Ő olyan érzéseket kelt,<br />mik eluralkodnak rajtam<br />S ez előjön minden egyes dalban<br />Mi szívem rejtekét tárja csak elő<br />S papírra vésem mi bennem előtör.<br />Van, hogy nagyon könnyen megy,<br />Van, hogy csak görnyedek<br />Egy papírral és egy tollal<br />Mi kezemben nem jár olyan gyorsan<br />De akkor jön Ő s reményt gyűjt<br />Bennem eloszlatja a zűrt.<br />Ekkor születik meg a történetem<br />Mit szenvedve vagy könnyedén<br />sírt a tollam röhögvén...</span></p> <p id="wnd_TextBlock_487575_inner_3"><span class="wsw-02">Budapest, 2012.04.23.  </span>                                                                                </p>rich