{"version":"1.0","provider_name":"Empata sztorik","provider_url":"https:\/\/empatasztorik.cafeblog.hu","author_name":"Merc\u00e9desz","author_url":"https:\/\/empatasztorik.cafeblog.hu\/author\/dy\/","title":"A v\u00e9g\u00e9ig","html":"

\"\"<\/a><\/p>\r\n

Elfek\u00fcdtem a nyakam. Borzaszt\u00f3, amikor nem tudod rendesen forgatni, mert amint megmozd\u00edtott beleny\u00edlal a sz\u00far\u00f3 f\u00e1jdalom. H\u00e1t \u00edgy indultam el egyik reggel a gyakorlatomra. Akkor m\u00e9g nem is sejtettem, hogy mi mindent tervez sz\u00e1momra a mai nap.<\/p>\r\n

Miut\u00e1n Piroska megtudta, hogy nyaki t\u00e1j\u00e9kon komoly be\u00e1ll\u00e1sok akadtak, azonnal a seg\u00edts\u00e9gemre sietett. Az\u00e9rt rendes gyerek, valljuk be. B\u00e1r m\u00e9g rendesebb lenne h\u00e1ts\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9kok n\u00e9lk\u00fcl..<\/p>\r\n

Az irod\u00e1ja k\u00f6zep\u00e9n le\u00fcltetett egy sz\u00e9kre, hogy nyugi, laz\u00edtsak, majd \u0151 megoldja a helyzetet, \u0151 lesz a nap h\u0151se k\u00e9rem! H\u00e1\u00e1t... legyen, l\u00e1ssuk! Erre t\u00edz ujjal a nyakamba mart, amit \u00e9n rendk\u00edv\u00fcl n\u0151iesen le is reag\u00e1ltam: sik\u00edtottam egy akkor\u00e1t, hogy m\u00e9g k\u00e9t szinttel feljebb is hallhatt\u00e1k!<\/p>\r\n

Miut\u00e1n a kezdeti p\u00e1nik megsz\u0171nt, \u00e9s egyre csak lazult a befesz\u00fclt nyakacsk\u00e1m, elkezdte ez a kis tarackvir\u00e1g sz\u00edvni a v\u00e9rem. Cukkolt, piszk\u00e1lt, be nem \u00e1llt az a nagy sz\u00e1ja. Pontosan addig tartott a rizs\u00e1z\u00e1s, m\u00edg h\u00e1tra nem ny\u00faltam \u00e9s meg\u00e9rintettem combja bels\u0151 fel\u00e9t. Ott valahogy benne maradt a szusz!<\/p>\r\n

Ez k\u00e9rem kisebb sz\u00fcnetekkel \u00edgy folytat\u00f3dott. Valamik\u00e9pp mindketten tal\u00e1ltunk \u00e9lvezetet a szituban. Nekem lazult a nyakam, neki be\u00e1llt a farka. Megvolt az \u00f6sszhang.<\/p>\r\n

Egyszer csak, nagy s\u00f3hajtoz\u00e1saim k\u00f6zepette - merthogy el\u00e9gedett hangok hagyt\u00e1k el a torkom, egyre javul\u00f3 fejforgat\u00f3 izmaim v\u00e9gett - azt \u00e9rzem, hogy meg\u00e1ll, cipz\u00e1r, ny\u00f6g\u00e9s, \u00e9s valami kem\u00e9ny a h\u00e1tamhoz \u00e9r. Igen!<\/p>\r\n

Mintha mi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna, folytatta a massz\u00e1zst, \u00e9s csak duruzsolt. (M\u00e9g hogy a csajok nem k\u00e9pesek befogni..)
Nem b\u00edr a v\u00e9r\u00e9vel, \u00e9rzem, hallom, \u00e9s tudom, most rajtam a sor, valahogy meg kell ugranom ezt a l\u00e9cet.<\/p>\r\n

\u00d3vatosan h\u00e1tra ny\u00falok h\u00e1t, \u00e9s gyeng\u00e9den marokra fogom, m\u00e1r amennyire ez kicsavart k\u00e9zzel lehets\u00e9ges. Hirtelen meg\u00e1llnak kezei, \u00e9lesen besz\u00edvja a leveg\u0151t \u00e9s ny\u00f6g. \u00dagy ny\u00f6g, hogy libab\u0151r\u00f6s lesz a h\u00e1tam. Oh, igen. Ha ez kell, h\u00e1t tess\u00e9k!<\/p>\r\n

Kipp-kopp valaki bekopog!<\/p>\r\n

\u00d6lt\u00f6zni nincs id\u0151, \u00e9s szerencs\u00e9re az ajt\u00f3val szemben \u00fcl\u00f6k, \u00edgy \u0151 b\u00e1tran a h\u00e1tamhoz pr\u00e9seli mag\u00e1t, majd ism\u00e9t massz\u00edrozni kezdi a nyakam.<\/p>\r\n

\"Tess\u00e9k!\"<\/p>\r\n

\u00dajabb p\u00e1r karton pap\u00edrmunka \u00e9rkezett, amit sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl beraktak nek\u00fcnk a mellett\u00fcnk \u00e1ll\u00f3 \u00edr\u00f3asztalra. Miut\u00e1n a h\u00edvatlan l\u00e1togat\u00f3 t\u00e1vozott, \u00e9s Pirosk\u00e1m is egyre csak felhev\u00fclt, \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, ennyi volt, ism\u00e9t mag\u00e1ra hagyom tombol\u00f3 hormonjaival. A \"nem kellesz\" egy el\u00e9g hat\u00e1rozott visszautas\u00edt\u00e1s, nem?<\/p>\r\n

Fel\u00e1lltam, \"na, ennyi volt\" c\u00edmsz\u00f3 alatt, \u00e9s indultam is volna kifel\u00e9. \u00c1m nem jutottam messzire, megragadta karom \u00e9s visszah\u00fazott. \"Most m\u00e1r nincs meg\u00e1ll\u00e1s\" \u2013 suttogta, valami igaz\u00e1n \u00e9des, szokatlan hangon \u00e9s tudtam \u00e9n sem akarok meg\u00e1llni. Most vagy soha! Most \u00f6sszeomlasz el\u0151ttem bar\u00e1tocsk\u00e1m!<\/p>\r\n

Meg\u00e1lltam el\u0151tte \u00e9s \u00fajra megfogtam. Ez\u00fattal kem\u00e9nyen. Nem kellett sok, egyre s\u00fcrget\u0151bben vette a leveg\u0151t, m\u00edgnem hallottam hangj\u00e1n, hogy m\u00e1r csak pillanatokra van a gy\u00f6ny\u00f6rt\u0151l. Utols\u00f3, leg\u00e9desebb ny\u00f6g\u00e9s\u00e9t elcs\u00f3koltam, mik\u00f6zben \u00e9reztem, ahogy besz\u00f6kik tenyeremre, ujjaim k\u00f6z\u00e9, a k\u00f6rm\u00f6m al\u00e1... Az eny\u00e9m vagy! Egyre lassabb lettem, hagytam megnyugodni. Sz\u00e1ja alig r\u00e9snyire ny\u00edlt, szeme m\u00e9g csukva volt, m\u00e9lyen sz\u00edvta be a leveg\u0151t, mik\u00f6zben als\u00f3 ajk\u00e1ba haraptam. \"Az eny\u00e9m vagy\" - s\u00fagtam sz\u00e1j\u00e1ba. Nem futotta t\u00f6bbre, csak egy f\u00e1radt mosolyra, \u00e1m \u00e9n ennyivel is be\u00e9rtem most.. egyel\u0151re!<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/empatasztorik.cafeblog.hu\/files\/2018\/09\/belts-1886069_960_720-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}