{"version":"1.0","provider_name":"Empata sztorik","provider_url":"https:\/\/empatasztorik.cafeblog.hu","author_name":"Merc\u00e9desz","author_url":"https:\/\/empatasztorik.cafeblog.hu\/author\/dy\/","title":"Dagadt Beagle","html":"

\"\"<\/p>\r\n

T\u00f6rt\u00e9nt egyszer, egy meleg ny\u00e1ri napon, hogy v\u00e1s\u00e1rolni voltam. A kocsit sz\u00edn\u00fcltig t\u00f6mtem a zacsk\u00f3kkal, dobozokkal, \u00fcvegekkel, mindenf\u00e9le h\u00e1ztart\u00e1si felszerel\u00e9ssel, amir\u0151l id\u0151vel kider\u00fcl milyen felesleges is.<\/p>\r\n

Mikor haza\u00e9rtem ezt a sok vackot \u00e1t kellett vinnem a kiskerten, ahov\u00e1 a kutya volt elker\u00edtve; a nagykerten, ahol minden m\u00e1s volt, amihez nem akartam, hogy a kutya is hozz\u00e1f\u00e9rjen; majd fel a teraszra, \u00e9s be a h\u00e1zba. R\u00f6vid 20 m\u00e9teres szakasz puszt\u00e1n.<\/p>\r\n

Nem is volt semmi gond, szatyrot szatyorra halmoztam, majd leszakadt a kezem, mire v\u00e9gre beestem vel\u00fck. \u00c9s csak fordultam \u00e9s fordultam. Kapu ki, kutyat\u00e1mad\u00e1s, kapu be. Azt\u00e1n kapu ki, kutyaler\u00e1z\u00e1s, kapu be. Fel a teraszra \u00e9s be a h\u00e1zba, aminek az ajtaj\u00e1t szinten nem hagyhattam nyitva, nehogy kisz\u00f6kj\u00f6n a macska, mert a v\u00e9g\u00e9n m\u00e9g sz\u00e9tt\u00e9pi a kutya. (Nem egy cicabar\u00e1t.)<\/p>\r\n

Nos, az egyik ilyen k\u00f6r\u00f6mn\u00e9l felt\u0171nt valami. Valami, ami \u00fagy hi\u00e1nyzik bel\u0151le, ami m\u00e1r megszokott, ami n\u00e9lk\u00fcl felt\u0171n\u0151en k\u00f6nnyen bejutottam. Nem ugr\u00e1lt r\u00e1m a kutya!<\/p>\r\n

Nem siker\u00fclt rendesen becsuknom a kaput - az els\u0151t - \u00e9s \u0151 kisz\u00f6k\u00f6tt az utc\u00e1ra. Mire ki\u00e9rtem, m\u00e1r nem l\u00e1ttam sehol.<\/p>\r\n

Igyekeztem min\u00e9l gyorsabban kipakolni a kocsit, k\u00f6zben h\u00edvtam a p\u00e1rom, mi a helyzet. \u0150 felh\u00edvja majd a v\u00e1rosi \u00e1llatmenhelyet, hogy rakj\u00e1k ki a netre, k\u00e9s\u0151bb k\u00fcld\u00fcnk fot\u00f3t nekik, de addig is h\u00e1tha valaki l\u00e1tja Drazs\u00e9t a v\u00e1rosban k\u00f3borolni \u00e9s megosztja \u0151t a vil\u00e1gh\u00e1l\u00f3n. Ez alatt \u00e9n is elk\u00e9sz\u00fcltem, p\u00f3r\u00e1zt ragadtam \u00e9s elindultam, h\u00e1tha m\u00e9g megl\u00e1tom a k\u00f6zelben. Vagy egy \u00f3r\u00e1n \u00e1t j\u00e1rtam a k\u00f6zeli utc\u00e1kat, de semmi. M\u00e9g csak ugat\u00e1st sem hallottam a k\u00f6zelben, ami arra utalna, merre j\u00e1r az \u00e9n kis Drazs\u00e9m.<\/p>\r\n

Haza mentem h\u00e1t. Elrakodtam mindent a hely\u00e9re, leme\u00f3ztam a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi oldalakat, felh\u00edvtam a p\u00e1rom. Semmi h\u00edr nem volt. Miut\u00e1n haza\u00e9rt, elmes\u00e9lte, hogy arra gondolt, csin\u00e1lunk p\u00e1r sz\u00f3r\u00f3lapot \u00e9s kitap\u00e9t\u00e1zzuk a v\u00e1rost, h\u00e1tha ez nyomravezet\u0151 lesz. Biztosan l\u00e1tta valaki!

<\/p>\r\n

M\u00e1r a g\u00e9p el\u0151tt \u00fclt\u00fcnk, a megfelel\u0151 f\u00e9nyk\u00e9pet kerest\u00fck, ami nehezebb feladatnak t\u0171nt, mint els\u0151re hitt\u00fck volna. Mert h\u00e1t, t\u00f6bb tucat fot\u00f3nk volt, de egyiket sem mondan\u00e1m \"norm\u00e1lis\" fot\u00f3nak. \u00dagy \u00e9rtem, csak nem fogunk olyan k\u00e9pet kirakni, ahol a kutya a k\u00e9t \u00e9ves szomsz\u00e9dgyerek cumij\u00e1t szopja, \u00e9pp elszender\u00fcl a vir\u00e1gcser\u00e9pben, a s\u00e1rban dagony\u00e1zik, majd let\u00e1mad minket, vagy a b\u00e9k\u00e1kat kergeti a viharban. Sz\u00f3val fel volt adva a lecke, legal\u00e1bb melyik k\u00e9pr\u0151l tudjuk kiv\u00e1gni. Lapoztunk \u00e9s lapoztunk, j\u00f3kat nevett\u00fcnk, mik\u00f6zben k\u00f6nny sz\u00f6k\u00f6tt szem\u00fcnkbe - legal\u00e1bbis az eny\u00e9mbe biztosan; a p\u00e1rom\u00e9ba m\u00e1r kor\u00e1ntsem vagyok ennyire biztos.<\/p>\r\n

\"\"<\/p>\r\n

Megsz\u00f3lalt a telefonja. A t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ban volt a konyh\u00e1ban, \u00e9s \u0151rj\u00edt\u0151en hangosan s\u00edpolt. Ugrott is r\u00f6gt\u00f6n, de nem volt el\u00e9g gyors. R\u00e1kezdett a papag\u00e1j is! Istenien tudta ut\u00e1nozni a cseng\u0151hangjainkat, a ment\u0151t, a t\u0171zolt\u00f3t, \u00e9s mindent, ami egy kicsit is ideges\u00edt\u0151. Erre beindult a macska is. \u00c1rgus szemekkel kezdte el figyelni a kalitk\u00e1t \u00e9s csupa ideg lett. Gyors figyelemelterel\u00e9sk\u00e9nt eldobtam neki egy m\u0171egeret, \u00e9s \u0151 r\u00e1harapott a csalira. A mad\u00e1r meg\u00faszta!<\/p>\r\n

K\u00f6zben hapsik\u00e1m kihangos\u00edtotta a telefont. Az \u00e1llatorvosi rendel\u0151b\u0151l h\u00edvtak. Drazs\u00e9ban volt chip, \u00e9s meg volt adva mindkett\u0151nk sz\u00e1ma. Tal\u00e1n el\u0151ker\u00fclt, h\u00e1l' isten - gondoltam! A k\u00f6vetkez\u0151 p\u00e1rbesz\u00e9dre l\u00e9ptem ki a konyh\u00e1ba:<\/p>\r\n

- Egy h\u00f6lgy \u00e9pp most hozott be egy kuty\u00e1t a rendel\u0151be. A chipj\u00e9ben a maga sz\u00e1ma volt megadva. Ez egy, \u0151\u0151\u0151, egy dagadt beagle. Az \u00d6n\u00e9?<\/p>\r\n

- Dagadt beagle? - fel\u00e9m fordult, amolyan \"mondtam \u00e9n, hogy k\u00f6v\u00e9r a kutya\"<\/em> n\u00e9z\u00e9ssel. - Igen, az eny\u00e9m. M\u00e1ris elmegyek \u00e9rte - mondta \u00e9s v\u00e9gig \u201e\u00fagy\u201d n\u00e9zett r\u00e1m ek\u00f6zben. \u00d3h, ap\u00e1m, ebb\u0151l j\u00f3 kis vita fog kerekedni! Teh\u00e1t Drazs\u00e9 \u00e9ps\u00e9gben haza\u00e9rt, kicsavarogta mag\u00e1t. Az orvos meg is vizsg\u00e1lta egy\u00fattal. Minden rendben vele, mind\u00f6ssze k\u0151kem\u00e9ny fogy\u00f3k\u00far\u00e1ra fogta.<\/p>\r\n

\"\"<\/p>\r\n

Az\u00f3ta a macska h\u00e1zi-\u0151r\u00edzet alatt \u00e1ll.. nem kock\u00e1ztatunk!<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/empatasztorik.cafeblog.hu\/files\/2018\/09\/Notes-on-6-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}