Empata sztorik

Boldog új évet

 

Nekem egy évvel ezelőtt óriási változás indult az életembe.

Borzasztó nehéz éven vagyunk túl, de határozottan mondhatom, hogy a mai nappal kezdődött el akkor bennem valami. Valami összetört, és újra kellett rakni a darabokat. Visszataláltam ahhoz a lányhoz, aki mindig tud mosolyogni, bár ehhez kellett ez az egész év, így ahogy volt.
 
Sok volt a veszteség, még most az utolsó napokban is hason rúgott az élet, de .. Minden veszteség ellenére is úgy érzem sikerül felállni, sikerül venni az akadályokat.
 
Nem engedem be a bántó embereket, helyére billentek dolgok, felnyiltak szemek, barátságot kötök az ellenségekkel… Ki ez az ember?
 
Egy kicsit jobban kiengedtem azt magamból, aki mindig voltam és vagyok.
Azt hiszik sokat változtam, pedig ez nem igaz.
 
Mióta messze élek a gyökereimtől, számomra a karácsony szitok szó, igyekszem távol maradni. Ám az utóbbi két évben megpróbálom újratervezni, a saját játékszabályaimmal beengedni. Az elmúlt napok után mindenképp úgy éreztem, most igen, most haza kell menni karácsonyra, most kellenek az ismerős arcok, így vagy úgy is.
 
Mintha csak tudták volna, hogy most másképp kell lennie. Pedig nem volt semmi másképp, pusztán most igazán éreztem egy szeretethullámot, ami nagyon-nagyon kellett. Fel kell töltenem a tartalékokat, és ehhez most a család is egy picit hozzáadott. Ami nem kellett távol tudtam tartani, magam tudtam maradni, végre nem kellett jópofát vágnom. Most nagyon érezte mindenki, hogy ne.. Ne szóljanak be, ne parancsoljanak rám, akár egy gyerekre, ne kényszerítsenek számomra kellemetlen helyzetbe.
 
Mielőtt haza.. A saját kis otthonomba haza.. jöttem volna, megkaptam a legegyszerűbb és legeslegcsodálatosabb karácsonyi ajándékot, amit jelenleg kaphatok.
Visszakaptam a saját gyerekkori kistakarómat!
 
Ez most a világ legszebb ajándéka nekem, rengeteg meleg érzést adott és nem győzők hálás lennie érte!
Nem mintha kisgazdája mostanság elfoglalhatná, de akkor is, ez most egy kis pozítiv csoda a szívemben, ami nagyon kellett!
Ha már csak ezért is, de megérte hazamenni.
 
2020 számtalan dolgot elvett… De az ilyen aprócska dolgokkal, hirtelen nagyon sok erőt visszakaptam tőle.
Úgyhogy én végső soron köszönettel tartozom 2020-ért!
 
Sajnos, talán már elég sokan tudjátok, a caféblog holnaptól már csak tárhelyszolgáltatóként fog működni, úgyhogy úgy néz ki ez utolsó bejegyzésem ide. Gondolkodom, csinálgatom az új honlapot, de amíg nem lesz kész maradunk a Facebookos oldalunknál, ott megtaláltok majd.
Remélem minél hamarabb találkozunk egy új oldalon, ami csak a miénk lesz!
 
Addig is kívánok nektek nagyon boldog, sikerekben gazdag új eszdendőn kedves olvasóim!
 
Köszönöm nektek, hogy itt vagytok!
 
Kellemes estét, jó bulizást, találkozunk 2021-ben! 🙂

 

Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!

Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!