Elfàradtam. Úgy érzem a héten ràm zuhantak a falak és teljesen beterítettek. Elnyomtàk a testem, a lelkem, és nem tudok kimàszni a törmelék alól.
Hosszú volt ez a hét. Csendes balhék zajlanak a hàttérben. Most annyira leszívtak, hogy simàn elvinném a hàtamon, ha ràm akarnànak húzni valamit. Azt mondanàm rajta, dobd ràm a lapàttal, elbírom. Szó nélkül el fogom viselni az elviselhetetlen, eldöntöttem. Most nem kell több baj, inkàbb elviszem ezeket is magammal, csak térjen vissza a nyugalom.
Talàn eddig bírtam csak megjàtszani a tökéletes összhangot és most visszarànt az örvény.
Ha eltűnteti a hamis baràtokat, a hamis aggódàst, árulàst, azt a rengeteg jópofàt, akkor legyen. Alig vàrom. Mégis mit csinàlok itt én még mindig? Ezek az emberek bàntottak, eltapostak, belém rúgtak. Most meg felvették a baràtsàgnak csúfolt àlarcot. Nem bírom màr tovàbb ezt a rengeteg hazugsàgot!
Szétszakad a lelkem, és pokoli vihar kezd életre kelni idebent. Próbàlom visszafogni és azt mondani semmi baj nem lesz, mert az igazsàg úgyis utat tör magànak. De mi vigasz ez a törmelék alattinak?
Nem akarom elkezdeni a jövőhetet. Meg akarok szökni, el akarok bújni a vilàg elől. Nem akarok visszajönni. Nem akarom tovàbb csinàlni.
De újra eljön majd a hétfő. Újabb àlarcot veszek ki a szekrényből. Màr a hétvége sem elég visszatölteni a tartalékokat, neki kell làtni egy újabb csatànak. Kimerülve, kiürülve, elveszve.
Hallgatni fogok, helyeselni, elviselni. Most elég erős leszek, húzzàk csak ràm a betonfalakat. Mert elfàradtam védekezni is…
Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!
Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: