Légy tökéletlenül…

Ez a kép a facebookon jött velem szembe, még valamikor év elején. Nagyon inspirálónak éreztem, ezért elmentettem és most megérett bennem a bejegyzés is hozzá.

Ha jól emlékszem tavaly nyár elején vágtam bele úgy igazán a környezettudatos életmódba. Ekkor volt bennem egy nagy váltás, bár persze már azelőtt is igyekeztem szelektíven gyűjteni a szemetet, vagy például bevásáráló szatyrot vinni magammal, ahelyett, hogy megvenném a következő műanyag zacsit otthonra. Gyakorlatilag így nőttem fel, otthon külön tettük a pet palackot és a papírt, a kupakokat gyűjtöttük mindig, kosárral jártunk boltba, stb., tehát ezek hozzámnőtt mozdulatok voltak. Tudom, nem csak ebből áll a szelektív, de úgy gondolom már ez is valami, főleg mondjuk visszatekintve 10-20 évvel, amikor ez még nem volt “divat”.

Tavaly beszereztem egy csapra szerelhető vízszűrőt, aminek elsősorban a víz minőségén kellett javítania, mert az új lakásom régóta üresen állt, így eleinte volt egy kellemetlen mellékíze a víznek. Természetesen ez hamar elmúlt miután beköltöztem, és a vízszűrő elsődleges feladata ezzel az lett, hogy kilőjje a pet palackos vizet itthon. Mikor ez megvolt, jött a kulacs, a vízszűrős kulacs, amit bárhová magammal vihetek és utántölthetek. Kevesebb szemét, több megtakarított pénz.

Az eldobható dolgokat lassan elkezdték felváltani a környezettudatos, örök darabok. Főként a műanyag csökkentése, a hulladék csökkentése volt a cél, és egy időben éreztem, hogy átesek – főleg lelkileg – a dolgok túloldalára, hogyha egy adott szituáció nem sikerül környezettudatosan – pedig tudnám, akár úgy is csinálni – akkor bűntudatom lett. És rájöttem végül, hogy ez így már nem jó!

Igen, igyekszem sokat tenni, de nem tudom tökéletesen tenni minden területen – és ez nem baj! Mert hiába nem 110%-os, akkor is teszek már valamit! Elmondhatom, hogy a legjobb tudásom és lehetőségeim szerint megteszem, ami tőlem tellik, hogy egy kicsit segítsem a Földet.

De ez után a kép után átértékeltem a dolgot, és most már nincs bűntudatom, hogyha megkívánok például egy szénsavas üdítőt, vagy egy csomag gumicukrot, vagy megveszem az x éve használt egyetlen arckrémet, amit jónak és hatásosnak érzek, vagy még sorolhatnám. Mert nem kell tökéletesen csinálni mindig mindent, egyszerűen csak csináld!

Immár egy éve a saját magam készített szappanokat és mosószert használom csak. A szappankészítés, mint hobbi már sok-sok éve érdekelt, így amikor végre megvoltak hozzá a lehetőségeim, hogy elkezdjem tanulni és csinálni, akkor belevágtam. Tehát ennek a hobbinak nem feltétlen a környezetkímélés volt a célja, pusztán az örömszerzés. DE, azóta a családot és barátokat is ellátok a kézműves szappanjaimmal, amik vegánok, nem terhelik a környezetet és nem utolsó sorban csomagolásmentesek. A mosószert viszont valóban környezetkímélési céllal kezdtem el a szappanozás mellett csinálni, és egy percig nem bántam meg, mert nagyon jó maga a mosószer, tökéletesen tudja azt, amit a boltban vásárolt termékek, csak nem szennyezi a vizeinket és nincs tele rengeteg kemikáliával. Igaz nincs olyan intenzív illata, mint a bolti társának, de nekem személy szerint nincs is rá szükségem. A család is nagyon szereti a mosószert, amit készítek, bár ha jól tudom ők használnak mellé öblítőt is, amit én elhagytam. De, így is büszke vagyok rájuk és elégedett vagyok, hiszen ha kicsit is, de ők is tesznek!

Sokat gondolkodtam már a vegetáriánus, illetve a vegán életmódon. Főként a vágóhídak miatt. Amiatt a rengeteg feleslegesen legyilkolt, érző állat miatt, akik ki tudja mennyi szenvedésen kell, hogy keresztül menjenek.

Őszinte leszek!

Én úgy érzem, hogy még a húsról le tudnék akár mondani, mert így is kevés húst eszem. Nem feltétlen bármi cél miatt, egyszerűen nincs szükséges a napi vagy gyakori húsfogyasztásra. Viszont sokat gondolkodtam és úgy érzem ott még nem tartok, hogy lemondjak például a tojásról vagy a tejről, vagy a sajtról. Viszont rájöttem, hogy ez megintcsak nem baj.

Hiszen azt a kevés húst is, amit fogyasztok általában a nagyanyámtól kapom, aki állatokat tart otthon. Így van például tojásom is. Tehát az a kevés, amit én elfogyasztok, főként még ráadásul nem is boltból való, nem támogatom a pénzemmel a vágóhídakat, a húsipart, hiszen otthoni, ahol az állatok jól éltek, nem voltak tömve, kínozva, összezárva centikre, gyorsan felhízlalva eladhatóvá. Persze, van amit boltban veszek meg, de ritkán vásárolok efféle termékeket. – Mint ételt, mint bármi más állati eredetű, vagy tartalmazó terméket.

Nem vagyok magammal így teljesen elégedett, viszont ki vagyok békülve ezzel és úgy gondolom igen, tökéletlenül vegán vagyok, ha már tökéletesen nem vagyok rá képes. Mert én felismertem a magam határait, lehetőségeit, az élet adta előnyöket, és azt mondom, ha így csinálom ennyivel most meg tudok birkózni.

Nem vagyok tökéletesen hulladékmentes, de törekszem rá. Törekszem mindent a lehetőségeimhez híven megtenni, és épp ezért meg merem már magamnak engedni néhanap a “bűnözést”. Gyűjtöm a komposztba valót itthon és hétvégente elviszem a barátom kerti komposztjába – DE már nem fogom magam gyűlölni, ha megtellik a kis tárolóm és van amit nem tudok már beletenni, ezért végül a kommunálisban végzi. Mert nagyrészt mégis megteszem, ami tőlem tellik.

Lehet ezzel vitatkozni. Lehet azt mondani, hogy igenis lehet még jobban vagy tökéletes(ebb)en csinálni. Igen, tényleg lehet. Lehet azt mondani, hogy ha már így alig eszem húst, akkor álljak le vele teljesen. Lehet vitatkozni az egész felfogásommal. De úgy gondolom, illetve tapasztalom, hogy aki próbál tenni a környezetért és nem görcsöl erre rá teljesen, az meg fogja érteni a mondanivalómat.

Mert lehetsz tökéletlenül vegán, hulladékmentes, műanyagmentes, vagy öko.. Mert ha teszel valamit, az máris többet ér, mintha nem tennél semmit!

Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!

Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!