Én lettem más

Én változtam. Ma kimondtam. Én lettem más.

Igen, más lettem. Mert az élet most egy másik szerepet osztott rám, és muszáj alkalmazkodnom. Színész lettem a saját életemben. 

Borzalmas. Kívülről úgy tűnik minden rendben, és jól vagyok. Sokat nevetek, nevetünk, könnyed vagyok és közvetlenebb, barátságosabb. Valójában így is van, mert részben ez vagyok én, és még annyi minden. De nem teljes az összkép, még nem jó. Rápillantok a kezeimre és látom, hogy egymerő feszültség vagyok belülről. Este, amikor a tükörbe nézek, nem tetszik a szempár, amely visszatekint rám. Elvesztettem egy részem, miközben magamra húztam ezt a szerepet.

Hiába vagyok én, ha elvárják tőlem ki legyek, sose lehetek teljesen önmagam.

Én változtam. Látom. Valóban érzem, hogy nem idegeskedem, nyugodtan veszem a mindennapokat, és ezt megjegyezte a minap egy kollegám is, hogy neki mennyire tetszik, hogy én csak jövök és mint aki el van varázsolva csak teszem a dolgom, nem parázok rá, nem vagyok morcos, feszült, tök laza vagyok. Igazából így is érzem magam. Csak vagyok, csinálom amit kell, és kész. Szeretem a gyerekeket, játszom velük, és teszem a dolgom, mintha nem lenne holnap. Az élet túl rövid, hogy állandó feszültségben éljük.

Aztán, aztán, aztán.. Aztán itt vagyok egyedül este, a démonjaimmal bezárva. Forog az agyam, zakatolnak a kerekek, a vágyak, az érzések. Ez vagyok én? Nem, az nem lehet. Ez így nem jó. Hogy tudnám a külső ént becsempészni, hogy a belső feszültség is lazuljon? Vagy csak időre volna szükségem? 

Nem akarok több időt adni magamnak. Mostanában nyomaszt az idő. Pedig az önmagunk felé vezető út egy életen àt tart, nem léphetek át szakaszokon. Ahogy én változom, úgy változik a belső munka is, és ez egy örök út marad. És most soknak érzem.

Én változtam.

Talán csak azért, mert többé kevésbé sikerült elengednem évek óta belülről nyomó, feszítő dolgokat. Lezártam pár harcot, békét kötöttem, megengedtem magamnak, hogy igazán tovább lépjek. Könnyebb vagyok. Ez az érzés eszméletlen felszabadító, hogy ami eddig leláncolt, az most enged és mehetek. Ettől nem félek, mert nagyon kellemes érzés.

Én változtam. Más lettem. Mert most igyekszem esélyt adni az ellenségeknek. Igyekszem meglátni az ő álláspontjukat, az érzéseiket, gondolataikat.

Ez egy nagyon nehéz csata lesz, ami kívül zajlik, mégis magamban kell lefolytatnom. Felvettem a harcos szerepet, megteszem, ami a túléléshez kell. Viszont csak remélni tudom, hogy közben nem vesztem el önmagam.. Önmagam. Bárki is legyek én.