Keserédes nóta

Ropog a tűz, izzik a fény

Szentjánosbogár, tücsök zenél.

Nevetés, móka, dal száll a szélben,

Csak az én szívem szomorú az estében.

Dalok, muzsikák, csengőszó az éjben

Vőlegényem arca tűnik fel a naplementében.

Haja göndör, aranysárga

Sose volt íly szép arca vonása.

Nyári éj az égbolton

Szívemben szerelem lángja még tombol.

Hiába hittem, hogy már elfeledtem,

Egy lázas pohár fenekén még megleltem.

Muzsikaszó fülemben

De más jár az eszemben,

Muzsikaszó ajkamon

Keserédes könny torkomon.

Nagyot nyelek, nem fedem fel

Szívem kit és mit rejt oly mélyen.

Ami a mi titkunk volt egykor régen,

Már csak enyém maradt, de én őrzöm, féltem.

Mit is mondhatnék rólad még többet?

Minden mi szép e világon az téged illett.

Szerelmes nótát visz a lágy szellő,

És én engedem hadd vigye lelkem a nyári levegő.

Semmi baj, mondom én, s érzem is igazán

Csak szívembe facsarodott pár szép emlék az est hajnalán.

Nem könnyű letenni belátom mégis,

Van még mi kihúzza a sok elrejtett érzést.

Ránézek ismét a pohár fenekére

Beleöntök mindent szívem üres üregébe.

Mosollyal arcomon hálát adok az égnek,

S nézem, hogy tűnsz el ismét a kesernyés éjben…

2020.05.02