Hálás rendrakás

 

Már pár napja tervezgetem, hogy pár szekrényt átvariálok itthon, hogy jobban elférjek. Ugyanis a konyhai eszközöknek immár kellett egy nagyobb polc. A tartós élelmiszereknek szintén. Viszont a tisztitószereim, háztartási egyéb dolgaim, pár szerszámom viszont irreálisan túl sok helyet foglalt el, pedig nem volt rá szükség.

Szóval este 11-kor jött az ihlet: most vagy most van! Neki láttam hát!

Fél 1 van, most feküdtem le, nemrég végeztem a pakolással. De ez a pakolás rengeteg gondolkodni valót adott. Emlékeket valójában.

Eszembe jutott a költözésem napja. Az első költözésem napja!

Amikor eljöttem otthonról, messzire, üresen, egyedül, depisen, összetörve, de reménykedve.

Elpakoltam a konyhai eszközeim. Még egy lábosom sem volt, mikor eljöttem. Most van 3 is, mind más. Vannak tepsijeim, dobozaim, üvegjeim, eszközeim, különböző vágó, aprító kézi-gépi eszközök, merőkanalak, szedők, vágók, serpenyők, vágódeszkák, tálcák, még evőeszköz készletem is van. Vannak poharaim, bögréim, kicsik nagyok, mások, többféle tányérom, edényem. Röviden egy mini konyhára való, de rendesen felszerelt kis konyha.

Mikor eljöttem otthonról volt egy kanalam, késem, villám, poharam, bögrém, tányérom. Mindenből egyetlen egy. Azt is szinte lopva hoztam magammal, mert nem nézték jó szemmel, hogy belenézek a szekrénybe el e vihetnék valamit, hogy legyen miből ennem, innom.

Nem volt ételem, tisztítószerem, eszközeim, semmim.

Útközben megálltunk egy nagy boltnál, hogy pár dolgot vásároljak. Semmi extrát. Vettem mosogatószert, mosószert, szivacsot, wc papírt, zsepit, általános fertőtlenítőt. 

Szerencsére higiéniai dolgaim voltak elrakva otthon, mint tusfürdő és fogkrém például, így ilyeneket legalább nem kellett vennem.

Vettem élelmiszert is, mert nem volt semmim. Tésztát, tejet, kenyeret, sót, cukrot, szörpöt, vizet, müzlit, gyümölcsöt, joghurtot, sajtot kb, több nem jut eszembe. Semmi különös nem kellett hirtelen.

Később a faluban emlékszem, hogy vettem egy szárítót, kukát, szennyeskosarat. Pár apróságot, ami elengedhetetlen volt. Még egy kukám sem volt. Pedig emlékszem költözés előtt nem sokkal vettem egyet “otthonra”.

Most van itthon pár csomag cukrom, lisztem, olajam, tésztaféléim, konzervjeim, lekvárjaim. Vannak fűszereim, sütéshez szükséges dolgaim.. sok mindenem.

Van “mindenem”. Mindenem, amire szükségem lehet és van, és még tartalék is van. 

 

Hálás vagyok.

 

Több szempontból is.

Hogy ne lennék? 

Több mindenem van, ez egyfajta biztonságérzetet is ad, főleg miután semmim nem volt.

Kemény volt, de azt kell mondjam, egyébként is szerencsésnek érzem magam, mert mindig is tudtam spórolni, viszont ebben a helyzetben pláne megtanultam. Megtanultam összeszedni magam, mindent megbecsülni. Így visszagondolva mindig is ilyen voltam, de az a helyzet keményen kihozta belőlem, hogy értékeljek.

Itt fekszem az új albérletemben. Meleg van. A régi helyemen sokszor hideg volt. Vannak képek a falon, díszek és szól a tévém, amit már én vettem a fizetésemből.

A szekrényem tele van tiszta ruhákkal, cipőkkel. Vannak huzatjaim, pokrócaim, függönyeim, terítőim. Szépek.

Márciusban vettem egy lávalámpát, amire gyerek korom óta vágytam. Mindig is tetszett valamiért. Most itt van mellettem. Pedig nem nagy dolog..

Vannak technikai eszközeim, tartalékjaim, könyveim, ki tudja még mi mindenem.

Mellettem van a nyulam, immár 8 éve. Elcsodálkozom mégis mennyi mindent átélt velem. Abban az évben vettem, amikor érettségiztem. Szinte tegnap volt. És itt van, betegeskedik, megöregedett, miközben én felnőttem. Hálás vagyok érte, mert nagy szerencsém van vele. Nem rág meg semmit, és igazán kedves, puszit oszt, szeret. Nem vagyok egyedül itthon.

 

Sok mindenem van. Tárgyaim. Gyarapodott a kis háztartásom. Az életem. A lelkem.

Sok új dolgot tanultam meg, szakmákat, tapasztalatokat szereztem. Felnőttem. Igazán.

Van levegő a tüdőmben, és viszonylag egészséges vagyok, nincsenek nagy panaszaim e téren.

Vannak barátaim, akikre tudom, hogy számíthatok, akikkel megoszthatok mindent, komolyan, nem fognak elárulni, lenézni, bántani. Még tanulom milyen érzés. Milyen érzés, ha foglalkoznak velem, ha kellek, ha szeretnek. Érzéseket tanultam meg. Gyógyultam. Rengeteget. 

Egy teljesen új ember vagyok. Aki megismert újra, az tudja.

Álmos vagyok, és el merek aludni. Nem kell félnem, hogy holnap már talán a híd alatt fogok aludni. Nem kell félnem, hogy nem lesz hova mennem, hogy elhagynak ismét, végleg, hogy egyedül maradok.

Már nem kell félnem a fájdalomtól, az érintéstől, a sötéttől. Semmitől, ami egyszer már felemésztett.

 

Élek. Életben maradtam. Szabad vagyok.

 

Hálás vagyok!