Játszva játszani

Nézegetem az “írások” mappát az Asztalomon, és keresgélek. Van jó pár elkezdett, kezdetleges, befejezett írásom, aminek úgy gondolom itt van fent a helye, ide szántam/szánom. Még sem tudok dönteni. Nem akarok egyet sem befejezni, vagyis de, akarom, csak nehéz.. azt hiszem nehéz. Legalábbis nem könnyű. Érzed a különbséget? Én igen, nagyon is!

Van a mappámban számos pozítiv, ám számos negatív írás is. Van, ami csak puszta fecsegés – így utólag megnézve. Van, ami többet ér, ami komoly, határozott, ami valamihová vezet. De nem látom a végét. Nincs vége, nem tudom befejezni. Akkor mihez kezdjek a rengeteg időmmel, amit akár az írásra is fordíthatnék?

Idő. Van időm. 25 éves vagyok, mindenkitől szüntelen csak azt hallom, “mennyi időd van”, “előtted az élet”, “van időd, ne aggódj”, “oh, még mennyi minden áll előtted”. Jó duma. Túl jó, már-már unalmas.

Itt vagyok, rengeteg időm van és rengeteg mindent szeretnék kezdeni az időmmel. Sok tervem van, fejben építem a jövőt, a lépcsőfokokat nézem át, gondolkodom a következő lépésen. Rengeteg minden érdekel, rengeteget akarok tanulni, tudni. Semmi értelme! Játszom. Számomra az élet egy játék, ezért így is nevezem sokszor. Ha jól játszom, boldog vagyok, ha rosszul boldogtalan, a köztes idő meg csak lazább, a játékszünetből meg már kissé sok volt.

Mi értelme bármit megtanulnom, bármennyit dolgoznom keményen, bármit előteremtenem, ha nem élek közben?
Mi értelme lenne a világ összes idejének, tudásának a birtokában lenni, ha közben belefásulok az életbe, ha nem használom?
Mi értelme, ha a játékot csak eljátsza a játékszünet?
Mi értelmi létezni, ha nem élünk közben?

K.vára nem tudok mit kezdeni az időmmel. Itt vagyok, élek, lélegzem, állítólag egészséges is vagyok, képes vagyok élni, életben maradni, de mégsem élek. A játékszünet játéknak tetteti magát, és a malom csak fordul és fordul, és megrekedek. Beleőrülök. Felkelek, dolgozom, haza megyek, elrendezek ezt-azt és majdnem ennyi. Néha csurran cseppen valami más, de belefásultam már én is az az igazság. Beleragadtam egy álló, bűzös pocsolyába. Tudom, hogy minden rajtam múlik csak, csinálom, teszem, csak abból a pocsolyából nehéz kitörni.

Tudod mit szeretnék?

Munka után leülni a barátokkal egy italra. Hazamenni, hogy legyen értelme hazamenni. Haza.. egy otthonra, ami az enyém, amit én hoztam létre kemény munkával. Délután kertészkednék, otthon tennék-vennék, nem unatkoznék. Olvasnék és írnék. Nyáron hétvégente elmennénk búvárkodni a barátokkal egy-egy napra. Szeretnék csak úgy beülni at autómba, és csak menni, spontán, valahova. Várost nézni, szórakozni, beülni egy finom fagyira. Egy délután, amikor korán végzek a melóban, elmennék múzeumba. Este színházba, péntekente moziba. Éjszakába nyúlóan sétálnék kézen fogva. A tó partján ülnék, bámészkodnék, olvasnék és zenét hallgatnék. Ismerkednék kutyasétáltatás közben. Szeretném, ha lenne értelme itthon lenni. Ha lenne dolgom, munkám idehaza, amit kedvel és nem kötelességgel végeznék. Szeretnék vásárolni, egyedül az autóba beülni bármikor, és bejárni a várost, a megyét, az országot, akár egyetlen vacak cipőért, vagy bármiért. Hallgatnám a zenét, számolnám a kilométereket, majd megállnék egy vacak étteremben hamburgert enni. Közben ismerkednék, életre szóló barátságot kötnék. Szeretnék éjjel kiülni a teraszra, nézni a csillagokat mocskosul elégedetten. Minden nap újat tanulnék. Zenélnék magamnak kikapcsolódásként. Adományoznék, és a jó ügyért tennék. Dolgoznék a közért, a jóért. Talán még bíznék is. Szeretném, ha egy barátom csak úgy spontán felhívna. Nem írna az átkozott messengeren, hanem felhívna. Találkoznék a régiekkel, az újabbakkal, csak úgy dumálnánk és nevetnénk. Szeretném érezni, hogy egy picit számítok, hogy egy picit kellek, hogy egy picit érdemes vagyok más idejében. Hogy nem csak egy ember vagyok, aki kitölti az űrt, amikor épp nem azt csinálják, amit szeretnének, vagy ha unatkoznak. Szeretnék hegyet mászni ősszel, és síelni télen az Alpokban. Tavasszal az arborétumba járnék, az erdőt csodálnám, és kirándulnék. Szeretnék este, kedves ismerősök, barátok, rokonok körében, tábortűznél ülve sütögetni, nevetgélni, érezni hogy ott vagyok, jelen vagyok. Kimenni a reptérre, és felszállni a legközelebb induló gépre. Szeretnék megőrülni és csak úgy tetkót varratni. Nem filózni, nem számolni, mérlegelni, csak csinálni. Bármit. Szeretnék szerelmes lenni valakibe, a munkámba, a hobbimba, és az életembe. Ezer vacak múlandó tárgyra vágyom, ami tök hétköznapi, csak épp nélkülöznöm kell, mert nincs otthonom. Rohadtúl semmi szükségem rájuk, csak kellenek. Rohadt anyagias világ, szeretném kicsit elfelejteni, csak úgy belefeledkezni. Szeretnék egy lávalámpát nézni, miközben a karosszékbe kucorodom. Szeretnék horgászni járni, sportolni, hobbikat űzni. Óriási könyvespolcok, bakelit és festmények. Kiraknám az érmeimet és gyönyörködnék mindebben. Szeretnék elterülni a fűben a meleg nyári napon, a felhőket nézni, nagyot szundítani. Szeretném lekésni a vonatot, és tudni nem baj, hogy lekésem, hogy van időm, hogy nem hiába áztat el a szakadó eső a vágányon. Szeretnék születésnapot ünnepelni, a nagy ünnepekre készülődni, élvezni a tervezést, dekorálni. Szeretném hétköznapi nagy dolgokkal megtölteni a játékom. Szeretném, ha a világom kitágulna, nem lennék lekötve, láncra verve egy élet munkájába. Dolgozzak vagy csak tegyek bármit, azt szeretettel, élvezettel, nem befásulva, kényszerből, rossz kedvvel. Legyenek sikerélmények, remények, előrelépési lehetőségek bármit is kezdjek a hátralévő idővel. Tök mindegy mit csinálok, ha át tudom élni, ha tudom élvezni, ha érezni tudom, hogy ott vagyok, hogy jó helyen vagyok. A helyemen. Jöhet rossz, jöhet jó, nem érdekes. Mindaddig nem számít, míg a köztes időben is élhetek.

Tegyek bármit, legyen bármim, legyek bárki, az mind semmi lesz, ha csak létezem..

és nem élek!

Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!

Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!