Karácsonyra hangolódva | Empata sztorik

Kissé eltűntem gyerekek. Tudom, tudom! Nem illik meg minden, de mégis előfordul. Igencsak sűrű ez a december, kinek ezért, kinek azért ugyebár, ha nem történik semmi extra, akkor is felgyorsulnak az események. Ilyenek ezek az ünnepek és kész!

Az utolsó posztom, elég negatívra sikerült. Mesélek benne a karácsonnyal való viszonyomról, az anyámról, érzésekről, rossz érzésekről.. Nem volt egyszerű kiizzadni, szó se róla, de túl vagyunk ezen is!
Mondhatnám, hogy az utóbbi hónap a csodálatos karácsony jegyében telt el. Mesélhetnék, hogy mennyit készülődtem, sütöttem, főztem, díszitettem, vásároltam, és a többi.

Hát nem így volt!

A sütés-főzés kissé messzebb áll tőlem, de ha bele kell fognom valamibe, azért általában sikeresen megoldom. (Tudod, mondani szokás: szűz kéz :))
Karácsonyra ugyan nem főztem különösebben, mert az ünnepek számomra munkával telnek, így nem készülődőm odahaza. Este van már mire hazaérek, a munkahelyen bent tudok enni, este otthon meg már nem szoktam. DE sütöttem! Egy kolleganőmmel 25-én együtt fogunk dolgozni, és készítettem csokis kosárkákat. Isteni finom! Ennyi a nagy konyhai tevékenységem a karácsonyra. Pff.. És saláta! Megbeszéltük: én salátát viszek. Hogy milyet? Olyan mindent bele, feta sajtos, fincsu salátát.

Vásárlás. Most vicceltek? Spontán agyvérzést kapok már a szótól is! Nálam a hétköznapi bevásárlás is annyiból áll, hogy kitalálom odahaza szeretnék e valamit készíteni, megnézem mi kell hozzá, majd a boltban csak és kizárólag abba a sorba megyek be, ahonnan kell nekem valami! Az egész nem tart 10 percig. És akkor már ezren vannak a boltban!
A központban van egy Rossmann. Beszoktam menni 1-1 dologért néhanap, de igazából azóta tudom mennyi mindent árulnak, mióta a mostohaapám “berángatott” körülnézni. Én nem is hittem volna, hogy ennyi féle cuccot árulnak! Hát azóta aktívabb vásárló lettem, de itt is tartom magam a céltudatos kosárba dobáláshoz.
Nem azt mondom, persze én is vásárolok spontán baromságokat, de a nézelődés akkor sem az én világom.

Képzeljétek, díszíteni díszítettem!
Aktívan igyekeztem hangolódni az ünnepre, és a hóesés erre rá is dobott egy jó nagy lapáttal. Na meg az első lépés a munkába indulások hajnalán. Breakelés, verseny megnyerés, trófea beszerzés! Azért az öregek hógolyóval való megdobálása a munkában oldott a feszkón – játékosabbak, mint hinnétek.
Kitakarítottam, feldíszíttem a kecót, felállítottam a hatalmas, kb. 30 centis fámat, felaggattam a legkülönbözőbb helyekre és bedugtam az összes izzóm, bekapcsoltam valami karácsonyi kornyikát, kinéztem az ablakon a hóesésre/hóra egy bögre forrócsokival, és.. és.. Na, ja. Pöpec volt. Tényleg elöntött a karácsonyi hangulat, teljesen feldobodtam – úgy két teljes napig.
Persze az idős otthont is kidekoráltuk, ez azért még dobott rám pár kedves órát.

A képeken az idősek otthona karácsonyi öltözetben

Bezzeg a megfázás, ami idő közben rám tapadt! Két hét, egy doboz tea, és 3-400 pzs is volt, mire megszabadultam tőle. Meg egy zacskó gyógysz@r. Na jó, csak ACC, lázcsillapító, és torokcukor. Ja és egy Labello! Mi az, mi is a neve? Valami szájkence.. nem jut eszembe a neve. Tudod mire gondolok úgyis. Tehát az! Merthogy hülyén hangzik vagy sem, de a már ronggyá fújt, kiszáradt orromat szoktam vele kenegetni minden fújás után, és nagyon jól, hamar helyreteszi. (Arról nem is beszélve, hogy a munkahelyen tisztázáskor nem a friss pöce szaga csap meg először, mikor kibontom a megrakott pelenkát. Feltéve, hogy épp érzek szagokat.)
Este meg bekenem hűs aloe vera krémmel a nózim – meg úgy az egész fejem. Hmmm.. Ennyit a betegeskedésről. Túl vagyunk rajta, túléltem, megmaradok, nem úsztok meg!

Azért a gyerekeknek vettem ajándékot, még ha a családdal korántsem harmonikus a kapcsolat.

Az öcsém (ja igen, van egy 6 éves féltestvérem) egy menő pókemberes órát kap (a mamával tanulják az órát és nagyon érdekli, karórát szeretne a Jézuskától), egy adag csokit, és nem tudom még mit, amit a mama hozzádob. Ugyanis ő fogja átadni az én ajándékom is, mert ő a kapcsolattartó közöttünk, és így összerakja az övével, ami amúgy kifújna kb. a “pénzt és zoknit kapsz” sablonnal.

Az unokahúgom pedig egy cuki, rózsaszín, nem fogod kitalálni, UNIKORNISOS karórát kap. Természetesen hasonló kaliberű nyaklánccal és fülbevalóval karöltve. Hál’isten kultúrgyerek, imád olvasni (8! éves) úgyhogy az egészet megfejeltem egy unikornisos és egy sellős regénnyel! Sorozat apám! Hát szabályosan kész vagyok a szarvas lóvaktól már, de a gyerek az gyerek!
(Csak 3 agancsos paci-rajz vírit a szekrényem oldalára kiragasztva! Ja és van egy macska is, ami szivárványt szarik éppen. Bocsánat! Szivárvány jön ki a seggéből és repül. Jó-jó! Csak repül és az a füstje vagy mi a csodája. Áh, a fene se tudja már mivel kábított a gyerek mi is történik pontosan! A lényeg, hogy művészien megmagyarázta, miért tojik éppen szivárványt az a szerencsétlen állat.)

A másik unokahúgom szeptemberben kezdte a fősulit és koliba költözött. Elég sok mindenre van szüksége ugyebár, főként konyhai holmikat emlegetett. Az ő ajándéka ez a csodakonyha-készlet:

Remélem nem kell magyarázkodnom, hogy ez csak poén!:)

Illetve megleptem magam egy 500 darabos kirakóval. Csak lazításképp.
Ma (23-a) éjszakás vagyok, holnap reggel mikor hazaérek pedig jól meglepődőm majd, hogy “jaj, máris itt járt a Jézuska, és mi mindent hozott nekem” – egy kirakót!

Holnap salátát készítek a kolleganőmmel való “nagy bulizáshoz”. Így mondhatom, hogy a nyulamnak is mennyi féle-fajta finomságot hozott a Jézuska? Na jó, kap egy extra répát is!

Persze nem ennyire szomorú a helyzet. Mostohaapámmal és pár barátommal még ajándékozunk egymásnak, így nem a 30 centis fám alatt állnak a csomagok, hanem a 30 centis fám áll a csomagokon. Szép. És csillog-villog, mint a Salamon .. 🙂

Mi is az eredeti témánk? Áh igen, távolmaradásom okát firtatom.
Egyszerű és elkeserítő az ok.
A munka!
Munka, munka, munka, megkoronázva egy kis munkával.

De vannak jó híreim is! Lépkedek előre, lassan de biztosan, végül el kell könyvelnem: sikeresen zárom az évet.

Szeretnék erre még kitérni és mesélni miképp is sikerült idáig eljutni, hogy alig egy hónap alatt egy rakás ügyem remekül végződött. Persze van, amit én is elgyászolok 2018-ban, de az is mind kellett. Nem akarok mindent most és azonnal lelőni, még mesélek!

Lassan végett ér a munkaszéria is. Ugyan az ünnepeket végig dolgozom, az új év rengeteg új lehetőséget hoz magával. Alig várom!

Még ha idén ismét végig dolgozom az ünnepeket, akkor is tudom, hogy megérte. És nem csak a piros betűs, dupla pénzes napok miatt. Persze ez sem rossz dolog. Elvégre a bankszámlám is meg kell lepni valamivel.

Visszakanyarodva, távolmaradásom szomorú oka: a munka. Még a laptopom képernyője is széttörött a megfeszített tempóban, ugyanis írtam én nektek szorgosan, csak már ide fel nem jutott el. De majd most!

Ti hogy álltok? Itt a 24-e, készen áll minden? Díszek kilőve, ajándékok megvéve, nagymuter a vendégszobában, bejgli a sütőben?

A nagy rohanásban, teszek-veszek megszakadások közepette jusson eszetekbe, hogy ez a szeretet ünnepe!
Nem kell tökéletesnek lennie!
Igenis megrepedhet a süti teteje – akkor is isteni finom lesz! – és elfelejthetsz valamit a kapkodásban. Inkább töltsétek együtt békességben, vidáman a karácsonyt, minthogy görcsöljetek napokig butaságokon.