Az iroda rejteke

Az irodából kilépve hirtelen csuklómon találom szorítását, miképp visszahúz rejtekébe. Egy pillanat alatt ismét az ajtón belül vagyok, mely most mögöttem csapódik be. Szorosan neki nyom, és hozzám préseli magát. Máris akcióra kész. Száját számon találom, hevesen, mint mindig. Ezúttal nem tiltakozom, megadom magam és felveszem a ritmust.

Ujjai csípőmbe markolnak, miközben egyre több levegőt próbál kipréselni kettőnk közül. Kezeim az ajtónak nyomva, lassan fejem fölé emeli, miközben egyre vadabb. Őrült a tempó, a vágy, mégis elenged, és én engedelmesen, hajába markolva nyögök egyet szájába.

Csókjai vándorútra indulnak, nyakam íven keresztül. Mire észbe kapok egyre lejjebb és lejjebb ér. Kulcscsont, mellek, köldök. Nem kímél.

Mielőtt tovább haladhatna, megmarkolom ingét és felhúzom magamhoz. Úgy csókolom, mint még soha. Hevesen, tüzesen, mint aki kész mindenre. Mi tagadás, kell nekem.

Hallom, ahogy kicsatolja övét, és lejjebb húzza a nadrágját. Lenyúlok. Igen, kétség sem férhet hozzá, ő is akarja.

Egyre szaporábban veszi a levegőt, miközben szánk egymásén pihen. Időnként beleharapok alsó ajkába, melyre mindig egy vérpezsdítő nyögéssel válaszol. Alig bírom kordában tartani idegeim, lüktet fülemben a vér!

Mielőtt eluralkodna rajtam a vágy, hirtelen kapcsolok. Mégis mi a fenét művelek?

Egy utolsó lágy csókot nyomok ajkára és elengedem. Tenyerem izmos mellkasán pihen, majd lassan eltolom magamtól. Az ajtóba támaszkodik, alig egy karnyújtásnyira van tőlem.

– Ez most komoly? – tekint rám vágyakozón.

Cserfes mosolyra futtyja pusztán, miközben a hátam mögött lévő kilincset keresem.

– Ennyi volt bébi. – kacsintok és mint, aki jól végezte dolgát távozom, magára hagyva túlfűtött érzéseivel..

Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!

Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!