Csókom ösvénye

Ismét kedves kis irodád zugában rejtőztünk el. Mire észbe kapok, kemény férfiasságod érzem tenyerem alatt, miként egyre többet és többet kíván. Mélyen kivágott pólómban eléd hajolok, miközben vándorol kezem, majd újra és újra csókokat indítok szád sarkáig. Nyakad kissé talán meg is szívom, ám épp csak annyira, hogy nyoma hamar eltűnhessen.

Levetted a pólód, hogy jobban érezhesd ujjaim súrlódását. Csukott szemmel koncentrálsz, nehogy elsülj, és ennek hatására úgy döntök, próbára teszlek!

Nyakad lágyan csókolom, ajkad sarkába harapok. Alig vagyok elég gyors, hogy elhajoljak, mielőtt megcsókolhatnál. Majd elindulok lefelé. Mellkasodra téved éhező ajkam, nyelvem fut rajtad végig. Mélyen lélegzel, miközben kezeid emeled.

Á-á! Ez nem az a játék! Most Én irányítok!

Csuklóid fejed mögé emelem, és könnyedén összefogom őket. Nem kell több, tudod, hogy tilos a nyúlkálás. Én is tudom, hogy tartani fogod magad hozzá. Túlságosan érdekel, meddig megyek el.

Ajkaim újabb ostromba indulnak felfűtött testeden haladva. Nyelvem mellbimbóidnál tesznek egy laza kört, mellkasod szívom, kóstolgatom, apránként lejjebb és lejjebb kúszva. Szakaszosan veszed már a levegőt, nagyokat nyögsz, melyekre időnként én is kéjesen felnyögök, ezzel is egyre inkább ingerelve. Köldöködbe lassan belecsókolok, fogaim már hasadon siklanak tovább, egészen farmerod széléig haladva.

Nadrágodba markolok és alig pár centit lejjebb húzom, csakhogy kikandikáljon az első pár szőrszál íve. Csípőd félénken feljebb nyomod – majd megőrülsz, annyira kívánod a szám. Kívánod, hogy köréd záródjon.

Egy pillanatra elgondolkodom meddig is menjek el most veled, magamévá tegyelek e? Mi tagadás, ínyemre lenne megkóstolni téged.

Térdeidbe kapaszkodom, és duzzadó nadrágod elől tekintek fel rád, majd várok. Várok rád, hogy kinyisd a szemed, hogy rám pillants. Mintha olvasnál gondolataimban, letekintesz rám, és hangosan nyögsz a látványtól.

Mosolyognom kell rajta, milyen részegítő, ahogy rám nézel. Gondolkodás nélkül végignyalom az ösvényt, melyet felszabadítottam és búcsúzóul belecsókolok egyet, alig pár centire a lényegtől. Félig-meddig, komótosan felegyenesedem, és látom, miként szökik vágytól táncikáló szemeidbe, a csalódottság rusnya árnya..

Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!

Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!