Empata sztorik

Az irodából kilépve hirtelen csuklómon találom szorítását, miképp visszahúz rejtekébe. Egy pillanat alatt ismét az ajtón belül vagyok, mely most mögöttem csapódik be. Szorosan neki nyom, és hozzám préseli magát. Máris akcióra kész. Száját számon találom, hevesen, mint mindig. Ezúttal nem tiltakozom, megadom magam és felveszem a ritmust. Ujjai csípőmbe markolnak, miközben egyre több levegőt próbál… Tovább »

Tudom, tudom! A virágkarnevál már egy hónappal ezelőtt volt, viszont bennem most érett ide a sztorim. Kárpótlásul sok-sok képet hoztam 🙂 Évek óta nem találkoztam két szuper barátnőmmel. Persze a kapcsolat megmaradt, csaknem naponta beszélünk, viszont nem sikerül találkoznunk. Én elköltöztem Fejér megyébe, ők pedig maradtak Pest megyében. Ez nem tűnik olyan nagy távolságnak, ám… Tovább »

  Történt egy nap az irodában, hogy megint csak húztuk egymás agyát Piroskával. Nagy, fekete, nagyon macsós irodai székében terpeszkedett, és már megint alig fért el a farmerjében. Ennek következményeképp, szegény felhevült Pirosnak a következő, meggondolatlan sóhaj hagyta el a száját: “Oh, csak látnálak már magam előtt térdelni!” Több se kellett! “Ha csak ezt akarod.”… Tovább »

Ősz van, ősz van, minden elmúlóban. Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az Őszre, és ezután a Télre, mint valami csúf árnyra az életünkben, ami ha akarjuk, ha nem eljön, és vele együtt minden elmúlik. Mert egyre hidegebb lesz, hamarabb sötétedik, elsárgulnak és lehullnak a levelek, szürke és kopár lesz a táj, az udvar, ezzel együtt pedig… Tovább »

Volt egyszer, egy gyönyörű napsütéses reggel, hogy a párommal elhatároztuk, hogy elmegyünk horgászni! Költői túlzás – ugyanis a párom elhatározta, hogy elvisz horgászni, én pedig nyafoghattam kb. bármit, ezt a túrát egy idő után már, nem tudtam tovább halasztani. Pedig hősiesen próbálkoztam! Csodálatos más programmal álltam elő minden #indulunkpecáznireggel. 😉 Nem vagyok egy pecázós típus…. Tovább »

Mikor pár évvel ezelőtt elköltöztem otthonról, akkor nem csak a házat és a várost hagytam el, ahol felnőttem, hanem szinte az egész addigi életem ott hagytam. A barátaim, a családom, mindenkit elhagytam. Kapcsolatokat szakítottam meg végleg, másokat leredukáltam. Új életet kezdtem, tiszta lappal. Új város, új munka, új baráti kör. Mindent ki kellett előlről alakítanom,… Tovább »

  Ülünk a temérdek papírmunka fölött. Egyre több és több mappa érkezik be, mindegyik másik szállítót jelöl. Felemészt bennünket a munka, így elérkezettnek látjuk az idejét egy cigarettának, és egy tejeskávénak, a pláza másik végében található árustól. Minél messzebb, annál jobb, menjünk, szellőztessük ki a fejünket! Én nem dohányzom, így dupla adag tejeskávét kérek, míg… Tovább »

Levágattam a hajam. Na, nem sokat, csak a végéből egy keveset. Szeretem a hosszú hajam. Piroska is szereti. Pár napig nem találkoztunk, így alaposan felmérte a változást, amint észrevette. Hátranyúl, és lassan csuklójára fonja hosszú, szőkés-barna hajam, majd lassan közelebb invitál magához. Nincs választásom, lépek hát. Arcunk épp csak össze nem ér. Hmmm – dünnyögi… Tovább »

Történt egyszer, egy meleg nyári napon, hogy vásárolni voltam. A kocsit színültig tömtem a zacskókkal, dobozokkal, üvegekkel, mindenféle háztartási felszereléssel, amiről idővel kiderül milyen felesleges is. Mikor hazaértem ezt a sok vackot át kellett vinnem a kiskerten, ahová a kutya volt elkerítve; a nagykerten, ahol minden más volt, amihez nem akartam, hogy a kutya is… Tovább »

  Ismét kedves kis irodád zugában rejtőztünk el. Mire észbe kapok, kemény férfiasságod érzem tenyerem alatt, miként egyre többet és többet kíván. Mélyen kivágott pólómban eléd hajolok, miközben vándorol kezem, majd újra és újra csókokat indítok szád sarkáig. Nyakad kissé talán meg is szívom, ám épp csak annyira, hogy nyoma hamar eltűnhessen. Levetted a pólód,… Tovább »