Menekülök

Futok, rohanok
szabadulni próbálok!
Menekülök, indulok,
itt már nem maradok!
“Fuss! Fuss! Rohanj!”
Üvölt a rádióm,
megfogadom tanácsát,
de az ajtót zárva találom.
Meg őrit e helyzet,
kalapomat felkapom
de a kapuban egy idegen
rohamosan lesajtol.
Nem bírom ezt a gondolatot
túl nehéz a súlya,
ha tehetném elfelejteném
s élnék már boldogan.
Bűntudat őrit,
a halál is üldöz,
ellenfélből jó barát,
ez igazán lenyűgöz.
Szólít egy hang,
ferdül már a dal,
gúnyos kacaj közepette
előtör nagy zaj.
Fenyeget és üldöz,
verejtékben szenvedek,
fetrengek a földön
s nincsen már kegyelem!
Ez a mai világ,
eltapos a hit is,
nincsen kihez fordulhatnál,
mindenki eltaszít!
Taposnak, rugdosnak,
fojtogat a légkör,
oxigénre lenne szükség,
de már nincsen több levegő!
Megfulladok, nem értem
Valaki segítsen!
A világ mit ismertem,
már soha többé nincsen!
Szaladok, rohanok,
elmegyek innen,
majd a Marson megtaláltok
ha Föld többé nincsen…

Budapest, 2012.10.11-18.

Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!

Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!