Szerelmesen

Szerelmesen.

Fent állok, a Bence-hegy tetején és mit sem törődve a rengeteg turistával, én beleüvöltöm a szélbe: SZERETLEK!

Szeretlek, mint még embert soha. Imádlak, csodállak, nem tudok betelni a létezéseddel. Már a gondolat, hogy vagy, örömmel tölt el. Hogy itt vagy, velem, az életem része vagy. Hogy láthatlak nap, mint nap. Hogy hallom a hangod, ahogy énekelsz, valami elcsépelt pop számot. Hogy látom, miként emelkedik a melled, mikor tüdőd megtelik levegővel, hogy hallom a szívdobogásod, látom kezed munkáját. Hogy láthatom a molyosod, a könnyed, hogy ölelhetlek, mikor a világ olyan reményvesztett.

Térülök, fordulok az irodában, és beléd ütközöm újra és újra. Leülsz az asztalodhoz, nagy munkában vagy, én mögéd lépek, és csak nézlek. Ahogy az inged megfeszül hátadon, a széles vállad, és a csábító nyakad, nem tudom megállni, hogy ne csókoljak bele. De a csókom gyors, oly röpke, hisz nem láthatják meg, mennyire kedvellek, hogy bármit megtennék, hogy arcodra mosolyt űzzek.

Telik a nap, és valahányszor elmegyek melletted, megsimogatlak. Érzem az illatod az egész emeleten, érzem a lényed lelkemmel, egész testemmel. Érzem magamon átható pillantásod, hallom hogy fojtód el a vágyad, mi nekem szól. Őrjítő! Megőrjítesz! Minden gondolatom birtoklod, minden vágyam magadhoz láncolod.

Szeretném azt mondani, hogy ez nem jelent semmit. Szeretném elrejteni a világ elől, mit is érzek irántad. De nem megy, nem tudom.

És te tudod ezt. Látod rajtam. És én látom szemed mosolyában, hogy kiélvezed minden percét a vágynak, ami összefűz minket, ami által létrejövünk: mi.

Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!

Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!