Drága kisfiam!

Drága kisfiam!

Hogy is önthetném szavakba ezt a végtelen és hatalmas szeretetet, melyet már most érzek irántad, mikor még velem sem vagy?

Mint csillag az égen, oly sokszor gondolok rád, hosszú évek óta. Naivan álmodoztam fiatal tinédzser fejjel, és hittem, hogy mostanra már a karjaimban foglak tartani, hogy simogathatlak, míg édes álomba nem merülsz, hogy játszhatok veled délután a parkban, és hogy az életünk csodaszép lesz, mert itt vagy nekünk Te. Teltek az évek, és bevallom édesapáddal egyre többször beszélgettünk rólad, és persze a testvéreidről is. Alig vártuk, hogy végre révbe érjünk, és hogy végre elindulhass felénk.

Tervezgettük az életünket, egy nagy családi házba képzeltük magunkat. A kert óriási, és szinte láttuk miként szaladgálsz benne a kedvenc játékoddal és a kutyával. Olyan édesek vagytok együtt.

A sűrű, dolgos hétköznapokon, míg mi dolgozunk, te az óvodában játszol a barátaiddal és nagyon boldog vagy. Délután általában én megyek érted, édesapád később ér csak haza a munkából. Ha jó az idő, biciklivel tekerünk haza, és megesik, hogy kitérőt teszünk a fagyizó felé, ahol eszünk egy gombócot és viszünk apának is. Te közben elmeséled mi mindent csináltál ma az oviban, és én ragyogó szemekkel figyellek téged. Imádom hallgatni, ahogy mesélsz. Rettentő aranyosan formálod a szavakat, és olyan szép hangod van. Nem tudok betelni veled. Miután apa hazaér, eszünk valami finomat, és megállapítom, hogy egyre ügyesebben fogod a kanalat. Míg anya elmosogat, te apával játszol. Nagyon hasonlítasz rá. Két ilyen szívtipró, és csak az enyémek!

A munkás hétköznapok után, hétvégén átmegyünk a nagyiékhoz, és megint lenyűgözheted őket, hogy mennyi minden új dolgot tanultál. Egyre nagyobb, ügyesebb és okosabb vagy. Nagyapád azonnal eldönti, hogy veled fog járni ezután horgászni, nagyanyád pedig elkezd szörnyülködni rajta, hogy egy ilyen pici fiút ki akar vinni papa a stégre. Pedig te már nagyfiú vagy – mondogatod neki, aztán fülébe súgsz egy titkot, amit persze mindnyájan hallunk.

Este fáradtan, nyűgösen érünk haza, a Nap teljesen kiszívott minket, főleg téged, drága kicsikém. Anya vacsorát készít, míg apa fürdővizet enged neked és alaposan lepucolja rólad a mai játék, látszólagos maradványait. Na, ma melyik maciddal szeretnél aludni? Nem bírsz dönteni, így többet is magaddal cipelsz az ágyba. Apa segít neked, mert olyan sokan vannak, hogy egyedül nem győződ a munkát. Miután apád elrejtett a tucatnyi plüss közé, és homlokodra csókot nyomott, átadja nekem a terepet, hogy meséljek neked valami igazán szépet. A kedvenc mesédet kéred – megint – és én örömmel mesélem el neked újra, és újra.

Képzeld, évekkel ezelőtt, mikor ültünk édesapáddal a parkban, és a neveden gondolkodtunk, apád pár igazán érdekes név ötletet dobott fel nekem. Mindig megnevettetett, akárcsak téged. Miután megállapodtunk milyen nevet is adunk neked, a húgodén kezdtünk el tárgyalgatni. Elképzeltük, ahogy együtt csúszdáztok, és te majd megtanítod hintázni őt egyedül.

Apádnak mindig akad valami fontos dolga, segítenie kell a keresztapádnak. A két gazfickó! Mindig ráveszed, hogy magával vigyen, sőt, még arra is, hogy a vállára ültessen. Iszonyú magasan vagy, és én nem győzöm apád lelkére kötni, hogy erősen fogjon téged. Majd kiugrik a szívem, amikor a levegőbe dobál. Csak azután nyugszom meg kicsit, miután látom, hogy te már ott nevetgélsz a mellkasához közel, szorosan.

Mikor apa sokáig dolgozik, mi sütünk neki valami finomságot, mire hazaér. 

Hétvégén reggel bebújsz közénk az ágyba, és úgy ébresztesz minket. Néha velem jössz ki reggelit készíteni, és hagyjuk apát még durmolni kicsit, vagy apával mentek ki mesét nézni, hogy én szundíthassak egyet. Apa palacsintát csinál reggelire, és megengedi neked, hogy kakaót készíts mellé, csavaros szívószállal. Tőlem mindig tükörtojást kérsz és pirítóst. Csupa maszat vagy, a hiányos kis fogsoroddal vigyorogsz ránk, miközben a kutyának nyújtod lenyalni ragacsos ujjacskáid.

Apa nyáron megtanít focizni és úszni. Imádsz vele játszani és én imádlak titeket kukkolni az ablakból. Télen forró kakaót kérsz tőlem mályvacukorral. Mindig megviccelsz minket, hogy adsz a te fincsidből, de végül csak az ujjaidról nyalhatjuk le a csokit. Nagyon huncut vagy!

Elképzeljük, ahogy ölelgetsz és puszilgatsz minket, és ahogy ebéd után küzdesz, mert nem akarsz aludni kicsit sem. Már mindketten ott fekszünk melletted, apa már idehordta az összes macidat, anya már elmesélte az összes kedvenc mesédet, és te még mindig nem alszol.

Elképzeljük, miképp vitatkozunk a nagyiékkal, hogy ne tömjenek tele téged annyi édességgel, mikor ott vagy náluk. Ez egy örökös harc lesz. Érzem.

Látom magam előtt, kócos, szőke fürtjeidet, és tündöklő kék szemeidet. Akár édesapádé.

Apád nem győzi mondogatni, hogy napról napra jobban hasonlítasz anyádra. Érdekes, hogy ezt mindig azután mondja, mikor kiakasztottad már.

Mikor dörög az ég, és villámok csapnak össze odakint, te átrohansz hozzánk az ágyba, és szorosan hozzánk bújsz. Apa még alszik, de féltő karjai azonnal köréd fonódnak. Én kis hátadat simogatom, míg te meg nem nyugszol, és el nem szenderülsz. 

Látom magam előtt a képet, ahogy a kiságyad mellett állunk, ölelkezve, és téged csodálunk. Egyszerűen tökéletes vagy! Formás, gyönyörű kisbaba. Nem tudunk betelni veled, bármilyen fáradtak is vagyunk.

Apa, ha csak nem készítek előre ruhát neked, pici inget ad rád, és kantáros farmer gatyát. Ez a kedvenc szettje rajtad azt hiszem. Igaza van, igazi kis pasi leszel benne!

Bár már itt lennél velünk kisfiam! Nagyon hiányzol ám! Minden nap gondolunk rád!

Pár hónapja már éreztem, hogy itt voltál a pocakomban. Rettentő boldoggá tettél. Azt hiszem, apádat sem láttam még ilyen boldognak. És drága kisfiam, értetlenül állok a tény előtt, hogy végül meggondoltad magad, és mégsem akarsz most megszületni. Pedig már nagyon várunk! 

Napközben állandóan a gondolataim között jártál, alig bírtam koncentrálni másra. Kezem hasamra csúsztattam és simogattalak, miközben máris meséltem neked. Apa minden este csókot nyomott a pocakomra neked címezve. Ugye érezted mindezt kincsem?

Tudom, a körülmények még nem az igaziak az érkezésedhez, de a szívünk készen áll. Szinte már itt élsz velünk. Keresztanyád gyakran próbál biztatni, hogy ne aggódjak, majd jössz, ha eljött az ideje. Tudom, hogy így lesz, és hogy nem siettethetlek. De kisfiam, bárcsak itt lennél már velem, a karjaimban!

Anya vár!

Anya szeret!
Apa szeret!

Kisfiam, siess haza!

Puszi

Édesanyád

Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!

Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!