Az első

Keresem a témát, hogy miről is írnék most szívesen, mit akarok kiadni magamból, mihez tudok hozzászólni. Valami vicceset kéne. Van pár vicces sztorim. Azt szeretik. Én is szeretem őket.

Ülök a gép előtt és elkezdenék már írni, mikor is megszólal a rádióban Cserháti Egy elfelejtett dala – és ujjaim a billentyűzet fölé fagynak.

Csendben ülök csak és hallgatom a dalt, miközben emlékek milliói kúsznak be szemem elé. Mosolyognom kell a gondolatodra, az arcod emlékére, az érzéseim emlékére. 5 hosszú év is eltelt, de nem változott semmi. Minden a régi maradt, itt belül.

Pusztán már nem sírom el magam. Már nem omlok össze. Nem gubózom be a takaró alá, bőgve, ordítva a fájdalomtól, mi széttépi mellkasom.

Ahogy felidézem mosolyod, én is egyre inkább mosolygok. Az illatod szinte itt érzem az orromban. És az érintésed emléke… fájdalmas nyögés hagyja el a torkom erre az emlékre.

Mennyi őrültséget éltünk át együtt.
Mennyi akadályt vettünk közösen.
Mennyire szerettünk.

Együtt tanultunk meg szeretni, és szeretve lenni. Ez olyan ajándék az életemben, amit csak neked köszönhetek, és mindig is így marad, tudom. Szerethetek még ezerszer az életben, de az első, az igazi szeretet, szerelem emléke, az csakis a Tiéd marad!

Biztosan leszek még szerelmes, fogok nagyon szeretni. Ám azt tudom, soha nem fogom tudni összehasonlítani a későbbi szerelmeket az elsővel, az igazival.

Meg fogok még állapodni biztosan, és nagyon fogok szeretni. Halálosan szerelmes leszek, és mindent megadnék majd a szerelmemért, a szerelmemnek. És ez így is van jól. Ő lesz az életem értelme. Tudom. Imádni fogom, és hálás leszek minden vele töltött pillanatért. Már várom, hogy ide érjen.

De ő akkor sem Te leszel. Te egy másik vagy. Te az első vagy. Az igazi. Ami mindig gyönyörű emlék marad szívem apró zugában, ott hátul, elrejtve. Mert örökké emlékezni fogok rá, miként dobbant meg, mikor megláttalak, mikor éreztelek, mikor rád gondoltam.

Egy nap talán, csak egy semmit mondó dal lesz nekem, Cserháti elfelejtett dala. Ám Te akkor is ott leszel, hátul, elrejtve. Mert Te voltál az első, az igazi.

Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!

Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!