Haragos szemem, rád tündökölve néz
Megnyugszik lelkem, ha a közelembe lépsz.
A szívem hol kalimpál, hol leáll
Kihagy egy ritmust, mikor szemed rám talál.
És a kezed, a szád
Miket jól ismerek már.
Hozzám simuló tested
Mi kegyelemre vár.
És szád a számra zár
Mérges pofon mi orcádra száll.
Meglepett tekintet, hisz többre nem telik
Elviharzott lépés, mi utánam visszhangzik.
De újra itt vagy, és én nem lépek el
Bátornak mutatom remegő testem.
Mégis megteszek mindent,
Hogy másnak lásd lelkem.
Hozzám érsz.
Ujjad lágyan gördül arcomon,
Kezed komótosan pihen combomon.
Ülünk a lágy nyári fényben, és olvasol.
Talán éppen ezt olvasod,
Mikor kezem mellkasodra tévedve
Simít végig hirtelen feszes testeden.
Nem tudod tagadni,
minden porcikádnak kellek,
És ezt látva úgy döntök
Hogy kikészítem tested.
Füledbe súgok, megfeszülsz, látom
Hogy mi késztetett nem tudom
De fogam rajtad találom.
Megcsókolom nyakad,
Lassan haladok tovább
Lágyan szívom, csak hogy
Nyomot égessek rád.
Finoman arcodra vándorol éhező ajkam,
Épp csak ajkadig ér, csókom ösvénye halkan.
Élesen szívod a levegőt hallom,
De a könnyebbülést lásd, nem adom.
Kezem is vándorol,
Testem hozzád súrlódik.
A csípőmbe markoló
Ujjad mi elámít.
Édes a fájdalom
Ám éppen hogy érzem
Semmit a kéznek elven
Ismét odébb lépem.
Hozzád láncol a vágy,
A 100 fokos izzadtság
A hatalmam feletted,
A szabadság kiált!
Szemed is csukva,
Nem bírod másképp,
Felpezsdül vérem,
Hisz enyém a játék!
Te vagy a játékszer
Most lelked a tét,
Tested a játék
Mi felett én döntök még.
Mikor szemed sötétül
és látom elönt a vágy
Megállok hamar
nem megyek tovább.
Légzésed csillapodik,
és lassan feltekintesz rám.
A tűz szemedben ég
ajkad búcsúcsókra vár.
Közel hajolok,
orrom, orrodhoz dörgölöm
Szemedbe nézve
láncra verve gyötrődöm.
Látom arcodon
mi mindent tennél,
ugyanígy szenvedve
lekötözve lennék.
És felforr a vérem
a gondolat pezsdít
csókra forduló ajkamon
nyelvem fut végig.
Mielőtt ajkad ajkamhoz ér
szinte az ajtóig ugrok odébb.
Mint a rab, ki szabadulásra vár
Oly édes lenne, mit ajkad kínál.
De nem jutok messzire
hiába futok el
Karomon szorításod
mi visszahúz engem.
S a pillanat, a vágy
mit nem küzdök le már
Szádra tapad a szám
mi oly hevesen vár.
Nyelved nyelvemhez ér
mentol, dohány és én
Ez a három íz
mi benned tovább él.
Nézd ezzel ért véget,
ennyi volt pusztán
Ennyi volt mindaz
mit adhattál.
És most elsétálsz mellettem.
Szemed csábosan rám tekint,
Mosolyra húzódik szám
Hisz még látom, gondolatod mit kíván…
2017.08.12.
Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!
Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!