Mikor megnyitottam az oldalt kb. két hónapja, feltettem egy hosszabb cikket, melyben a haptefóbiámról mesélek. A cikket még tavasszal írtam, és kifejezetten a blogra készült már akkor. Tudtam, hogy erről szeretnék írni, mesélni, hiszen bőven van mit róla mondani. Az egészet a tudatlanság ihlette, ugyanis nagyon kevés információ található róla a kíváncsiskodóknak. Saját magamról… Tovább »
Haptefóbia – Kérdezz, felelek!
Mikor megnyitottam az oldalt kb. két hónapja, feltettem egy hosszabb cikket, melyben a haptefóbiámról mesélek. A cikket még tavasszal írtam, és kifejezetten a blogra készült már akkor. Tudtam, hogy erről szeretnék írni, mesélni, hiszen bőven van mit róla mondani. Az egészet a tudatlanság ihlette, ugyanis nagyon kevés információ található róla a kíváncsiskodóknak. Saját magamról… Tovább »
Drága kisfiam! Hogy is önthetném szavakba ezt a végtelen és hatalmas szeretetet, melyet már most érzek irántad, mikor még velem sem vagy? Mint csillag az égen, oly sokszor gondolok rád, hosszú évek óta. Naivan álmodoztam fiatal tinédzser fejjel, és hittem, hogy mostanra már a karjaimban foglak tartani, hogy simogathatlak, míg édes álomba nem… 
El akarlak felejteni! El akarom felejteni, milyen érzéseket keltesz bennem. Hogy miként ég a bőröm, az érintésed nyomán. Hogy milyen mámorító az illatod. Hogy milyen finom az ízed. Hogy miként csillog rám a szemed. El akarom felejteni hevesen dobogó szívem ritmusát, mikor megtudom, hogy látni foglak. El akarom felejteni, miként hagy ki egy ritmust… 
Számomra az igazi szerelem, mikor csak van, elönt és élvezem. Nem kell világgá kürtölnöm, csendben benne élhetek, élek. Persze, nem azt mondom, én is szívesen áradozom szívem hercegéről. A férfiról, aki magáénak tudhatja testem, lelkem, mindenem. Aki az enyém, akivel közös jövőt tervezhetek, akivel a napjaimat töltöm, és akinek már a gondolata is felvillanyoz…. 
Honnan tudod, hogy már nem szereted? “Ez hülyeség!” – elhessegeted. Hiszen még mindig szereted! Egyszerűen csak már meg tanultad kezelni az érzéseid. Na jó, nem mindig sikerül, de igyekszel! Már nem írsz neki egy nap 20 üzenetet, már nem éhezel a társaságára annyira, mint azelőtt, már nem hoz lázba az illata úgy, már… 
Keresem a témát, hogy miről is írnék most szívesen, mit akarok kiadni magamból, mihez tudok hozzászólni. Valami vicceset kéne. Van pár vicces sztorim. Azt szeretik. Én is szeretem őket. Ülök a gép előtt és elkezdenék már írni, mikor is megszólal a rádióban Cserháti Egy elfelejtett dala – és ujjaim a billentyűzet fölé fagynak. Csendben… 