Empata sztorik

Szerelem. Nem, most nem vízcsapot, a bojlert, vagy a kazánt. Most az érzelemről lenne szó, amit mindenki lát rajtunk, de csak mi érezzük, belül, mélyen, és amit aztán rózsaszín nyállal rázúdítunk a világra. Nyílnak a madarak, dalolnak a virágok, süt a nap és minden új életre kél. A szerelem újabb erőre kap, kilépünk a hosszas,… Tovább »

Haragszom rád!   Iszonyatosan és elmondhatatlanul dühös vagyok.   Rávettél arra, hogy káromkodjak, ráadásul mindenki előtt. Hogy tiszteletlen legyek veled, és hogy megbántsalak. Kihoztál a sodrómból, felhúztál teljesen. Mért tetted ezt velem? Nagyon rossz érzés volt! Gyűlölöm magam érte! És haragszom rád miatta. Mért hozol ki belőlem olyat, ami nem én vagyok, akivé gyűlölöm, ha… Tovább »

Mért nem tudtunk találkozni máshol? Másik időben? Egy másik életben? Talán akkor segíthetnék rajtad. Talán akkor megbíznál bennem. Talán elmondanád, mi fáj, és én vigasztalhatnálak. Nem halnék bele a kétségbeesésbe, a fájdalomba, a dühbe, hogy itt vagy, egy karnyújtásnyira, és mégsem lehetek melletted. Mégsem foghatom a kezed, mégsem ölelhetlek át. Nem nyomhatok homlokodra csókot, miközben… Tovább »

                     Néha rád gondolok. Néha gyakran. Néha szüntelen. Néha minden mesém véget ér, és mind újrakezdődik, és néha mindegyik fényében ott tündökölsz. Elveszek és felemelkedek. Te vagy a Napom, mely új sugarat küld értem minden reggel, és néha minden reggel elhiszem, hogy fel kell kelnem. Miattad. Mert nem léphetek le. Még nem…           … Tovább »

Szeretnék eső lenniLágyan, cseppenként aláhullni.Végigfolyni lassan az arcodonLemosni a könnycseppet mind, csak így tudom. Szeretnék szellő lenniNyáron meleg ujjaimmal a hajadba túrni.Szeretnélek megsimítaniÉs így talán meg tudom tenni. Szeretnék hatalmas fűzfa lenniEzer karommal ezerszer hozzád érni.Árnyékos, hűs fekhely lennék,Nyáron otthont, télen tüzet adnék. Szeretnék én lenni a magasan tündöklő NapFénnyel borítanám az életed nap, mint… Tovább »

Ismerek valakit, aki a puszta nézésével szavakat csal ki belőlem.Akinek a hangja önsajnálatra késztet.Valaki, akinek az érintése éget, de az ölelése nyugtat.Aki füle többet hall, mint ami elhangzik.Aki fel akar emelni, miközben a földbe döngöl.Aki csak hallgat, és aki mindig többet mond.Aki simogat, miközben üt.Aki jobbnak hisz, mint amilyen vagyok, és nem hiszi milyen mélyre… Tovább »

Kínrímek csengenek fülemben lágyanCsak fekszem az ágyamban, párnák közé zárva.Pelyhek között testem láncra verve sínylődik,S ihletre vágyó lelkem, halkan feléd ordít.Suttogva kiabálok: Gyere már!De hiába, szavam süket fülekre talál.Szívemben folyton elviselhetetlen tűz égBár szemem mégis olyan, mint a kék ég.S egyre csak küzdelmek köröttem,küzdelmek bennemLelkem állandó békét rendel,De a szállító nem jön, tán nem is… Tovább »

Itt vagyok. Újra. Hónapok óta újra itthon vagyok.   Mikor meghallom a vonaton, a város nevét, máris melegség önti el lelkem, szívem kihagy egy dobbanást, és mosolyra húzódik a szám. Otthon, édes otthon. Átsétálok a városon. Ismerős helyek, ismerős arcok, simogat az érzés, ami eltölt. Hazaérek felmálházva, piszkosan, izzadtan, de mit sem számít az egész,… Tovább »