Háború volt egyszer hajdan
sok ember állt be a hadba.
Volt ki nem tudta mit vállalt
s ezáltal hamar elbukott a friss kínálat.
Egy nagy sátorhoz mentem
hol a tengernagy bent lebzselt.
Csak sakkozott egy szolgával
s várta a jelentést mi nálam van.
Miután elmondtam mondandóm
litániába kezdett.
Kiadta az utasítást,
majd tovább lebzselt.
Parancs uram!
Utoljára ezt mondottam
és nem is szólt semmit az öreg
csak elfordult és gondolataiba meredt.
Igazán ennyit tett egész nap
hogy szerezte rangját,
tán rege csak.
Nem voltak szokásai,
sem élete
Mégis ne fennmaradt,
örökre…
Miszla, 2012.07.11.
Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!
Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!