Nézd csak barátom
olvasod e verset
Rímeket, szavakat
mik engem elfelednek.
Itt vagyok kérem,
itt állok előtted
tervekkel, álmokkal
Mik sötétből előtörnek.
Egyszerű a képlet
Nem kell különleges
Szeretet, törődés
tető a fej felett.
Nem kértem sokat
Ez életet sem kívántam
Itt vagyok mégis,
Bocs, hogy csalódást okoztam.
Elfelejtett szavak,
Zavaros emlékek
A szép dolgok fejemből
Mind hamuvá égtek.
Én vagyok a rossz,
Az utolsó, a szemét
A legkisebbet tiporják,
Nem hagyják élni szegényt.
A halál, a gondolat
Mind felmerült bennem,
Egy órával ezelőtt
Tettre kész lehettem.
Átfutott agyamon
Mit, hogyan, merre
S közel volt egy megoldás
A halál vár engem.
E tollat is kezembe
Búcsúszóként fogtam
Átgondoltam mit vések
papírra, vonalra.
Miért ilyen egyszerű
És mért fáj a búcsú?
Ha szenvedés után végre
Nyugalmam felvonul.
Nem tudom mit tegyek,
El vagyok veszve.
Azt mondják mellettem,
De a tetteik ellenem.
Hova fussak? Rohanjak?
Elmenjek innen?
Nem ilyen egyszerű,
Be kell látnom végre!
Nem akarok így élni
A halált kívánom
Évek óta így megy ez
De álarcom jó barátom.
Kérlek Isten, ha valóban létezel,
Villámot ram küldjél
Vagy bármit,
De tegyél!
2014.01.29.
Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!
Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!