Sírj csak, ne tartsd benn
Mondd el, mi bántja lelked
Ezen a hideg reggelen.
Veled a Nap és veled a Hold
Ne sirasd azt, ki nincs neked ott.
Melletted lépkedni, mögéd húzódni
Megkaptam mindent mit tőled kaphatni.
Boldogságom percében óva intettél
Bár nem tudtad tagadni, velem fürödtél.
Lemostuk együtt a világnak árnyát
Nem hagytunk mást, csak a szívünknek vágyát.
Ülök és nézlek
csodálom a szépet.
Minden festő irigykedne
Ha meglátná e képet.
Hangom elakad, és csak bámulok rád
Iszom szavad, mit belőled a bor vált.
És elakadsz néha,
gondolkodóba ejt.
Mit is mondj, hogyan
hogy az ne legyen szebb.
Nem szólok, csak hallgatom,
Csak hallgatom a hangod
Emlékeim közé teszem
Mindent mit tőled hallok
Felidézem néha,
bús, komor reggelen
És az égboltra tekintve
Már nem vagy oly reménytelen.
Nevetünk együtt
Még megfogom kezed
Átkulcsolom ujjaid,
Miket úgy szeretek.
Különösen egyet
Mi csak engem idéz!
Könnyes szemmel nézem
mit szerelmed tetéz.
Szemedben a tűz
Látom még ma is éget
Elpusztít minden mást
Mi a közeledbe léphet.
Megpillantasz te is
A pohár fenekén át
S záporként hullasz
Könnyes viharon át.
Megcsavarja szívem
Az a rengeteg fájdalom
Mit szó ki nem mond,
Csak én láthatom.
Mitévő is legyek
Már régóta tudom
Magamhoz húzom
Sírjon csak vállamon.
Enyhítek rajta
Lassan megnyugszik légzése.
Már nem olyan viharos,
Zavart tekintette.
Hozzá bújok, átveszek
Mindent mit kiont.
A lelkének könnyebb
S én is boldog vagyok.
Mosolyog újra
Alig hiszem el.
A szeme is kacag
Kinevet engem.
Vajon mit őriz, mit titkol,
Tán sosem tudom meg.
Míg elérhetem kezét
A veszély nem fenyeget.
Bámulom, ismét
S magamba szívom,
Mindent mi nem kell
Átveszem tőle tudom.
Későre jár
S látom én, kimerült.
Ágyba dugom inkább
Hisz várja már igaz álmát.
Betakarom gondosan
Meg ne fázzon nekem.
Végre megengedi,
Hogy álmába segítsem.
Mesélek még neki
Elterelem róla,
Milyen volt, milyen lesz
A következő pár óra.
Elszenderül nyomban
De én mondom csak tovább
Őrizni fogom
Míg a szívem csak lát.
A konyhába térek
Két boros pohárhoz lépek.
Kiürült az üveg
De ez ma nem vétek.
Elmosom, letörlöm
Emlékbe teszem.
A napot, az évet
Mit neki adott lelkem.
Késő az óra
Mennem kéne haza.
Hova is mennék?
Hogy hagyhatnám magára?
Öntök egy pohár
Épp csak hűvös vizet.
Az ágyra dőlök mellé
Hisz simogatni szeretném.
Arcán s kezén
Lassan elhúzom ujjam
Mosolyra húzódik
Halk, csendes szája.
Csókot nyomok rája
Még egyszer jó éjt kívánok.
Nem tudom elhinni
Hogy mellette alhatok.
Nézem még nézem
Míg szemem bírja éppen.
Hozzá bújva lépek
Álomba is csak mellé térek.
Azt hiszem gyorsan megy
A bor segít benne.
Egyszer utoljára
Még karomba kell vennem.
Átölelem szorosan,
Fülébe súgok halkan.
Megőrzőm e képet
Mit szeretetbe kaptam.
Nem mondom, könnyen ment
Hamar álomba zuhantam.
Illata körül vett, mélyen magamba szívtam
S pillanatok alatt az új világban is voltam…
Kápolnásnyék, 2017.02.02.
Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!
Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!