Azon tűnődtem tegnap este, mivel is kéne megkoronáznom a mai napot. Mert hát szabit vettem ki, hogy ma bizony én vagyok a középpontban és nem a munka (azé se!), és akkor már fejedelminek kell lennie, ha szabit is áldozok rá!
Azt gondoltam, kimegyek oda a partra, ahová pár hete kivittek, és ahol egy apró csodát láttam a világomból, más világából, egy hétköznapi pillanatot, melyre a napsütötte ücsörgésben nem tudtam mást mondani, minthogy: Köszönöm.
De azt a köszönömöt úgy mondtam, hogy egyszerre mosolyt csaltam és sirattam.
Oké, helyszín pipa.
Csinálok reggel egy korsó kávét – na, nem mintha kávéznék, de az íze néha bűnbe csábít – kiválasztok valami pöpec könyvet a polcról, amit már hónapok óta el akarok olvasni, aztán kiballagok. Gyalogolok fél órát egy liter kávéért, egy könyvért, és “pár liter” mocskos, kacsasz*ros vízért, amit max. nézni fogok két oldal fellapozása között, merthogy bele nem dugom még a zoknim hegyét sem Nélküle, az is biztos öregem! Ja, és azért az egy gonosz vízicsibéért (szárcsa), ami még a hattyút is kikergeti a vízből! (Az meg majd jól megkerget engem a parton, ahogy ismerem a formám…)
No, remek kilátások! Kész a terv, hajnalok hajnala – irány a part!
Hál’isten nem kellett messzire mennem, a víz házhoz jött, kb. két tónyi mennyiségben. És még mindig jön. Oh, apám, csak egy szerencséd van: Hogy imádom ezt az időt!
Mindez megkoronázásaképp, átjön gratulálni (mihez is?) két nyugger (ősök, úgyhogy én lenyuggerezhetem őket!), hogy megint eltelt egy év, és én milyen szép, és okos vagyok még mindig, szerényen, finoman, meg grat meg csóközön a teljesítményemért – má’ megint. Pedig én csak fényesítem kis elmém, égetnivaló papírokat gyűjtögetek egyfolytában. Bezzeg Tukuljára ki megy el, azt veregeti vállon apám-anyám, hogy szép munka vót gyerekek!? Mennének inkább oda! Hagynának engem nyugodtan ücsörögni a gondolataimmal, és a bögre kakaómmal!
És ez kérem alássan, annak a története, hogyan lett a kakaómból, rumos kakaJó! 
Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!
Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: