Néha rád gondolok. Néha gyakran. Néha szüntelen.
Néha minden mesém véget ér, és mind újrakezdődik, és néha mindegyik fényében ott tündökölsz. Elveszek és felemelkedek. Te vagy a Napom, mely új sugarat küld értem minden reggel, és néha minden reggel elhiszem, hogy fel kell kelnem. Miattad. Mert nem léphetek le. Még nem…
Beléd szerettem. Oly gyorsan történt, mint ahogy az álom kezdődik. Egyik pillanatról a másikra csupán észrevettem, többet jelentesz nekem. Hogy veled kelek, és veled fekszem. Hogy hozzád száll minden gondolatom és rólad szól minden mesém. A meséim, mik hirtelen színesek lettek, élettel teltek és boldogok. Boldogok, mert boldog vagyok.
Nem mondanám, hogy sokat tudok rólad. Pusztán olyan dolgokat, amiket más is tudhat, más is láthat. Látom, hogy reggel morcosan érsz be dolgozni. Hogy még a kocsiba is a kék kesztyűd veszed fel, amin egy hatalmas hóember somolyog rád, és amit a karácsonyi bulin kaptál tavaly. Hogy két cukrot teszel a kávédba, de sosem iszod meg az egészet, és hogy az első igazi mosolyodig eltelik még egy óra is. Én lesve suhanok el melletted. Ellopom pillantásod, és mosolyod ívét, mely szívem húrjain játszik tovább egész nap. Látom, hogy az ebédidődből perceket csendesen töltesz, elmélázva, az ablakon kibámulva, miközben csak forgatod a szádban a félig megrágott falatot, és tudom, épp rá gondolsz…
Látom a délutáni könnycseppet a szemedben, mit a csalódottság ocsmány árnya űzött oda a délelőtt folyamán. És én csendben letörölném, ha tehetném. Végig csókolnám sós útját egészen ajkad vonaláig, ahol aztán megállnék, és én csak várnék. Várnék pillantásodra, mely ma különösen tűzben ég, és akkor megadnám neked a felfrissülés csókját, amire úgy vártál. Aztán elsétálhatnék, mosolyogva és kételyek közt hagyva. Ha tehetném…
De nem tehetem. Így ma is mindössze kihívlak, egy szál cigarettára rágyújtunk, és te elbújva a munka elől, letörölheted könnyed, mit én akartam, mi nekem kellett…
Tetszett ez a bejegyzés? Kérlek oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a továbbiakról, iratkozz fel oldalt a Blogkövetésre!
Az Empatasztorikat a Facebookon is megtalálod. Várlak szeretettel, csatlakozz hozzánk!